Őszanyó megrázta nagy haját, amiből rengetek színes levél hullott a földre. Süt a nap, de nincs meleg. Szinte már tökéletesnek hat az egész. A harmatok a fák a színek az illatok.
Meg volt az első szóló dal éneklésem. Auth Csilla feldolgozásában El kell, hogy engedj című dalt énekeltem a Szegedi börzén az IH-ban. Mivel én a Demjén változatot gyakoroltam be, Csilla meg sokkal magasabban énekelte..., így az alap is magas volt, és persze igazodnom kellett. Ami nagyon nagy feladat volt, mert mindenki tudja, hogy nem tudok magasan énekelni. A végére is végül is kijöttek a magas hangok is. Jó volt, a végére már élveztem. De előtte és közben úgy remegtem a szívem olyan hevesen vert... ejha. Nem volt semmi. Nagyon édesek voltak az énekkaros társaim, ujjongtak meg minden... Sulim igazgatója is végig mosolygott rám (kis perverz na jó neeem :D), és nagyon megdicsért ő is. Jól estek nagyon a dicséretek mivel én úgy éreztem, hogy totál gáz volt az egész...Az oszifő is megtapsoltatott az osztállyal, ami kurva jól esett megint csak! Sok bolond, jajj! :)
Rengeteg meglepetést tartogat még az Ősz, úgy érzem legalább is.
Miért félünk egymástól? Ember az embertől fél. Vagy csak annak érzéseitől, tetteitől? Miért rettegünk ennyire a csalódástól? Ami most van annak örülök és, hogy később mi lesz...ki tudja? De biztosan tanulságos lesz. Bármi jön ez után, legyen jó vagy rossz, tanulás. :)
