Ahhoz, hogy az ideálképemnek megfeleltessem a párom, ki nem mondott elvárásaim vannak feléje. Amiket a nők úgy ismernek, mint a csaj-trükkök vagy tesztek, hogy kiderüljön elég jó e számunkra. A férfiak pedig: a barátnőm megint hisztizik valami hülyeségen, de igazából nem is értem, hogy mi baja van már megint. Ó bébi csak nem felelsz meg annak, amit Én elképzeltem. Ilyenkor mi nők bántjuk magunkat, depresszióba esünk..., miért nem szeret, vagyis miért nem úgy szeret, ahogy én azt elképzeltem, ahogy lennie kéne. Miért nem úgy viselkedik velem, ahogy én azt szeretném? Emellett pedig rendkívül tudjuk adni az "Úgy szeretlek, ahogy vagy!" szöveget.
Az Én párom külsőleg és belsőleg is megfelel az elvárásaimnak. Csodálatos férfi. Viszont a dolgok nem úgy, és nem olyan sorrendben történnek, ahogy Én azt elképzeltem. És ezért bántom magam. És a meg nem történt dolgok helyére butaságokat képzelek...Biztos ezért vagy azért... Ez csak még jobban ront a helyzeten. Egészen eltudok merülni egy, olyan problémában, amit Én teremtettem saját magamnak és ezért még Őt okolom. Mi nők nem vagyunk egyszerű emberek az biztos!
Magamba néztem úgy igazán. Elgondolkoztam, hogy tönkretegyek valami jót, csak azért mert nem olyan, amilyennek Én képzeltem?. Hogy meg kellene becsülnöm, azt amim van...és nem azon puffogni meg szekálni a másikat, ami nincs.
Akárhányszor végig nézem a képeit, vagy rápillantok a közös képünkre hihetetlen, hogy Ő az én párom. És nem lenne szabad ekkora nyomást tenni rá. Minden okkal van, és úgy jó, ahogy van! Ez nem önáltatás! Csak próbálom magam megerősíteni abban, hogy hagyjak fel a buta álmok kergetésével, és éljek a valóságnak! Nem akarom és nem kell, hogy megváltozzanak a dolgok! Ha minden úgy lenne, ahogy elképzeltem szétunnám az agyam.
Nem az az ember lesz a tökéletes pár számunkra, a nagy Ő, aki megfelel minden ideálképünknek és elvárásunknak. Hanem az, aki újra és újra meghódít és mi újra és újra az ujjunk köré csavarjuk. És folyton harcolunk azért a szóért, hogy Mi. És, ha fáj is, őszinték leszünk egymáshoz mindig. Nem futamodunk meg a problémák elől, hanem megoldjuk őket, együtt.
Azt hiszem többnyire emiatt nem vagyok boldog. A saját magam által kreált probléma miatt, amik az elvárásaim. A megoldás az, hogy hagyom a dolgokat megtörténni, nem adok nekik kontúrvonalat. Az éltemnek ezt a részét nem irányíthatom.
