A NAGY hatás

Minden ember, hatással van egy másik emberre. És aki a legnagyobb hatással van, azokat tisztelik legjobban, azokat szeretik. Lehet ez a személy egy öreg bácsika, akit csak egy kis falu közössége ismer. Mégis tapasztalatai, és gondolatai útmutatóként szolgál minden lakosnak.
Az én életemre nem egy öreg bácsika, hanem személyesen Steiner Kristóf volt hatással. Kissé bánom, hogy túl komolyra sikeredett a találka, és így utólag annyi kérdésem lenne még...
A könyvet két nap alatt kiolvastam. Sokszor van a kezemben, ha kérdések merülnek fel bennem. Egyetlen problémám, hogy mindenki kölcsön szeretné kérni. Kincsként óvom a dedikált könyvet, nemhogy még kölcsön is adjam. A mamám befog sértődni, de neki sem fogom kölcsönadni. Balesetek mindig történhetnek..., tehát inkább megveszem neki karácsonyra, aztán azzal azt csinál amit akar. De azért örömmel fogadtam, hogy a családom is érdeklődik a könyv iránt.
Talán a legnagyobb változás, amit Kristófnak és könyvének köszönhetek, hogy túltettem magamat a múlton. Levelet írtam szüleimnek amibe leírtam minden egyes dolgot, ami valaha nekem rosszul esett, vagy lelki sebeket hagyott bennem. És hét év után, sikerült megbocsájtanom édesapámnak is. Már nem kín szenvedés hazajönni a kollégiumból. Szüleimmel sokkal többet beszélgetek, és odafigyelünk egymásra.
Kezembe vettem a seprűt és a portörlőt. Minden piszkot kitakarítok a lelkemből. Gyűlöletet, dühöt, rossz véleményt, elítélést. Megbocsájtást nyer minden ember aki valaha bántott.
A csúnya beszédről is le szeretnék szokni, ám az iskolában nehéz nem rászokni. Jobban oda kell figyelni, és gondolkodni beszéd előtt, ennyi.
Eddig azokból a dolgokból volt több a listámon amiket nem szeretek, most ez fordítva van.
Bella (tacskó kiskutyám) jó hatással van rám. Legjobb barátom, testvérem, és főként gyermekem. Eszméletlen dolgokat művel néha. A trükkökre is rá lehet venni. Még ha több órát is foglalkozok vele kint, miután bejövök a házba, mindig elkezd sírni. Amikor újra kimegyek ugrál meg csahol. Teljes szívemből szeretem. Az autóbaleset nyomai már meg sem látszódnak. Ja, és nem azért lett Bella a neve, mert a Twilight-ba is van egy ilyen nevű csaj. Egyébként én nem tartozom a fanok közé.
Kristóf könyve kapcsán még arra is rájöttem, hogy attól, hogy nem akarok tetszeni senkinek sem, még nem kell úgy kinéznem mint egy trampli. S.O.S fogyókúra, fodrász, ruhatár csere. :)

Szerintem olvas el a könyvet, és változzon meg a Te életed is!
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Rossz napok

Nem nevezném magam depressziósnak. Csupán testileg és lelkileg fáradt vagyok. És értelmetlennek látok minden küzdelmet. Az, hogy lelkiekben nincs minden rendben, rosszullétekben mutatkozott. Az orvos kiírt két hétre, van időm összekaparni magam. Az elméleti dolgokat értem, csak a gyakorlati részéhez nem tudom, hogy lássak hozzá. Merről? Mennyit? Meddig? Mit?
Egyáltalán nem értem, miért kell iskolába járni, meg az emberek miért élik monoton kis mindennapjaikat a munkába.
Mindenki tudja, hogy nagy álmodozó vagyok. És, hogy ez a bűvös jelmondattal indítom: "De ezt most tényleg megcsinálom!"
Most is indíthatnék így. De úgy mint eddig, elszállna ez a mondat a fellegekbe és kész.
Ennyi mégis belefér:
Bejárni az egész világot. Megismerni más kultúrákat. Épp annyit dolgozni ami a kajára meg továbbutazáshoz kell. Kötetlenül szabadon, mint a hippik. És végül letelepedni egy olyan helyen, ahol úgy érzem megváltás lenne az élet, és nem gyötrelmes harc.

TENNI KÉNE VALAMIT!

Az én lelkem is koldusként könyörög az életért, a szeretetért.
Én próbálok változni. De a környezetem állandó hatással van rám, és a mocsok újra rám ragad.
Annyit sikerült már elérnem, hogy a múltam nagy részét feldolgoztam, és tovább léptem.

Szép Világ...

Vers

Szép Világ

Meggyalázott egy élet.

Kidobott kutyaként,

Az utcán keresni életet, reményt.

Nárciszon gyöngyöződő harmatcsepp

A boldogság.

Idegen számomra e virág,

És ez a világ.

Szomorú a napkelte,

S a napnyugta.

Nem nevet,

Nem biztat.

Homlokon csókol

A fény.

Éhező kisgyerek

Egy falat kenyeret kér.

Pénz, hírnév, hatalom…

Mind a szegényeké.

Szeretet, béke, otthon,

Az, mind gazdagoké.

Nem érti,

Nem sejti,

Hogy jő a halál…

Elragadja tőle

Szép asszonyát.

Lelenc gyerekek

Kopognak az ablakon…

Imájuk csak egy,

Vigyél haza,

Egy szép napon.

Koldus hegedül,

Zenéje apróért könyörög.

Szánd meg gyenge lelkét,

Ne kísértsd a sorsot.

Nem remél,

Nem kell irgalom.

Csak szabadságra vágyom,

Végtelen, hosszú rácsok.

Halott csecsemőjét ringatja

Az anya, kinek nem jutott anyai szív…

Hófehér ködben, semmit nem látni,

Csak az út melletti fejfákat.

Fekete koporsómra

Vérrel írd fel nevemet.

Halk suttogások…

Vajon ki lehetett ez?

Versike....., Goodbye my lover

Vért hörögve fel kacagok...

Könnyek marják végig arcomat,
Az én szívem nem játék.
Te ásod egyre síromat,
Elveszett, az aprócska remény.

Vért hörögve fel kacagok...
Rajtad, rajtam, rajtunk.
S hamuvá égett csonkból,
Gyűlölet lobban.

Kiérdemelnéd a gyilkos titulust,
Ha megöltél volna...
Hiszem, létem nem hamis,
Ez csak egy sok sírásba kerülő próba.

Elittad, megcsaltad igazi lényedet,
Hazugsággal ringatod magad álomba...
Nem látod többé a kék eget,
Apró parazita a lelkedet zabálja.

TALÁLKOZÁS STEINER KRISTÓFFAL!!!!!!!!!

Epekedve vártam 6.-át. Pénteki nap volt, a koliból nagy utazó táskát cipeltem lefelé. A várakozás minden pillanatát kalandként éltem meg. Elképzeltem, ahogy a kezemben tartom a könyvet és épp valami "Madonnásat" olvasok.
Hétfőn hat könyvesboltba mentem be Kristóf könyve után érdeklődni. (Még legputribb könyvesboltba is.) Az első boltos így indított: "Már neki is van könyve?"
Kissé felháborodtam....kissé....
Bementem Suncity Nagyáruháznál lévő Libri könyvesboltba: "Hát már megérkezett, de még nincs kicsomagolva, és előírásaink vannak"...blabla...
Őszintén magam alá zuhantam, és gyorsan felhívtam édesanyámat, hogy elpanaszoljam neki mi történt. Persze nyavalygásommal nem sok változott.
Még egy iskolai nap. Nagy izgalommal trappoltam a könyvért. Csak 196 oldal. Egy nap alatt kiolvasom, gondoltam. DE NEM! Akármennyire is érdekel nem szabad rohanni vele. Mint a legfinomabb étel, amit valaha a szádba mertél venni, megízleled, és hagyod, hogy olvadjon a szádban. Majd lassú (nagyon lassú) rágással elfogyasztod.
A boltos csaj még hetykén megjegyezte: "Lehet fél hattól itt fog dedikálni..."
HOGY MI?????? EZ MOST KOMOLY?????
Irány a koli, hajmosás, stb. Elkértem magam kötelező tanulószobáról, és már csak arra emlékszek, hogy vérnyomásom az egekben van. Végig a Kárászon...Benéztem a Libri ablakán: Se kígyózó sor, se egy tábla, vagy tölgyfa íróasztal, és nem ült semmilyen Kristóf sem mögötte. (Mint később kiderült, nem hirdették meg a dedikálást, így senki nem tudott róla szinte) Ha már itt vagyok, bemegyek megkérdezni, valami titkos szobában dugdossák e a csillagot...
Mielőtt bármit kérdezhettem volna, megláttam ŐT! Steiner Kristófot egy kanapén, maga előtt két rajongóval beszélgetett.
Óriási pillanat volt! Ez az ember számomra számomra elérhetetlen volt, afféle félisten, példakép, testvér, és titokban jó barát.
Hebegve-habogva léptem oda hozzá. Totál idiótának tűnhettem. Beszélgetésbe egyedtűnk: Megemlítettem neki, hogy írtam róla blogomon, mire ő egyből kérdezte a címet. És tudta melyik blogról volt szó!!!! És, hogy rendszeres olvasója és wááááá!!!!!!!!!!!!!!!
Talán én lettem a világ legboldogabb embere abban a pillanatban, és talán még most is vagyok.
Egyáltalán nem olyan ember amilyennek a sokszor beállítja őt a média meg a bulvár. Nem volt meglepő hangja, sok sok szinkronos film után, és nem volt meglepő külseje sem, nem régiben felvett főző műsor után.
Ennek az embernek óriási kisugárzása van. Szinte térdre kényszerítve nyíltam meg neki. Pedig óvatos, visszahúzódó ember vagyok.
SAJNÁLOM, ha egy pillanatra is untattam fecsegésemmel. És remélem nem hiszi azt, hogy egy pillanatra is fényezni akartam magam előtte. Tisztában vagyok emberi hibáimmal, igyekszek változtatni rajtuk.
Ami a legjobban tetszett, teljesen közvetlen volt, egy pillanatra sem hagyta, hogy kínos csönd legyen. Egy-egy mondata után szemei őszintén felragyogtak. Nem csak odalökött valamit, mint valami beképzelt szájhős. Csupa-szív ember.
Mivel elég zavarban voltam, minden gondolat kifejtése után csak egy: "Hát igen"-nt tudtam kinyögni. XD Ezt neki is megemlítettem, jót nevettünk.
Talán ez a könyv és ez a találkozás kellet ahhoz, hogy fenekestül felforduljon az éltetem. Hírtelen változni kezdtem. Ha nem hiszed kérdezd meg anyukámat! :P
És ha én is újra kiismertem magam, majd mesélek az új Smethiről!
A könyvről később fogok élménybeszámolót tartani. :)

És végül egy saját gondolat:
Vannak igazi sztárok, olyan csillagok akik elérhetetlenek. Ezek a csillagok lassan istenekké válnak, akikhez a mi imáink óriási nagy szeretettel, rajongással, és könnyekkel száll.

Felesleges küzdelem

Keresztanyám (bátyám keresztanyja) azt mondta, hogy a békéért küzdeni energia pazarlás. "...az embereknek kell a gyűlölet..."
Rossz nélkül jó sincs. Ha csak jó lenne, felborulna az egyensúly. Rendben, gyűlöljenek nyugodtan..., nekem ezzel úgy sem ártanak. Gyűlöljenek, de ez a gyűlölet ne mutatkozzon meg fizikai cselekedetekbe.
Pontosítom a célt:
Azok akik félnek, ne féljenek. Legyenek az emberek toleránsabbak másokkal szemben. És külső megjelenés, nemi orientáció, vagy nemzetség alapján/miatt ne bántalmazhassanak.
Egyenlőre ennyi.