Utolsó vallomás
Nem akartam mást,
Mint vallomást tenni.
Szeretlek, hagy bizonyítsam
Ezernyi módon.
Rím nélkül, de őszintén.
Nem érdekel a múlt,
Csak, ami most van.
Amit most érzek.
S mily esztelen e lépés,
Bár tudnám, mégis miért?
Tudom, hibáztam.
Mert rettegtem,
Csak Te tudod igazán mennyire.
És ím itt az eredmény elveszítettelek.
Adok még egy esélyt az álmaimnak,
És a megérzéseimnek, hogy talán
Te lehetsz az igazi.
Nézz ki bárhogy, tégy bármit,
Elfogadom. Csak egyre kérlek,
Mindig légy hozzám őszinte.
Ó mily szánalmas visszanyalizásnak
Tűnnek szavaim…
Nem érdekel ki mit hisz, szeretlek
És bár szerelmes embernek sosem volt esze.
Megbántottál. Megbántottalak.
Fogadd bocsánatom.
Ha szeretnéd, érted megváltozom.
Boldogságot, örömöt szeretnék
Neked adni…és bár néha nehéz,
Melletted mindig kitartani.
S, ha mindez elkésett.
Ha már nem szeretsz, nem kellek,
Kérlek, mondd meg, s nem hívlak többet.
Még a számod is kitörlöm, óvás képen.
S, ha azt hinnéd, mindez álca, vagy hazugság
Csupán hamis csacskaság…
Ezzel áldozom érted az egyetlen dolgot
Mi lényegem, a büszkeségem.
