Ahelyett, hogy megismernél, elítélsz 1.

Az ember kiemelkedett az állatvilágból. Két lábon jár. Vannak, akik még mindig csak négykézláb tudnak kimenni a kocsmából.
Elkezdett gondolkodni. Azon gondolkozik, hogy melyik DJ lesz a szombat esti buliban, hogy már megint nőtt a bor ára, hogy honnan szerez cigit. Jó, hát tegyük fel, hogy gondolkozik.
Önállósult. Na ezzel azért vitatkoznék picit. Az emberek úgy táncolnak, ahogyan a média diktál. Ha egy amerikai sztár lila körmökkel és érintőképernyős telefonnal szerepel egy videoklipben. Akkor másnap, már a lila köröm és az érintőképernyős telefon a menő. És ha nem olyanod van, az gáz, mert kilógsz a sorból.
Rengeteg sor van, ahová be lehet állni. Egy a fő, állj valahol. Ha más akarsz lenni, egyedi, akkor fel kell készülnöd millió megalázásra, és bántalmazásra. A végén úgyis beállsz valahova. Tehát végül is senki sem önálló. Se a cégek vezetője, se a milliomosok.
Az embereket nem lehet az állatok szintjére minősíteni, mert az állatok intelligensebbek.
Vagyis akiket embernek neveznek, nem is emberek, de nem is állatok. Még azt se merem állítani, hogy félig emberek, félig állatok. Ennek a fajnak nincs konkrét megnevezése. Csak úgy vannak és kész. Viszont ebből az állapotból ellehet jutni az emberségig, de azért sokat kell dolgozni. Tanulj meg ember lenni.

Ha egy ember, egy másik embert bánt, az nem emberi. Csak azért bántani másokat, mert saját magunkkal van bajunk. Szánalmas kifejező mód ez. Azért bántani másokat, hogy ne magunkat bántsuk. Szerintem ez igazán díjat érdemelne. A világ hőse, aki mindenkit eltaposott, csak mert saját magára nem tudott rálépni.

Mondjunk végre valami érdekeset is!

Elkezdtem gyártogatni ezeket a kis mini poszter féleségeket. Mielőtt kiraktam volna a suli és kollégiumok faliújságjára, megkérdeztem néhány barátomat, és egy tanárt. Azon voltak meglepődve, hogy ezt én csináltam, a másik meg, hogy a szövegeket én is írtam....
Mind egyértelmű választ adtak: Pl: Igazam van. Tényleg van benne valami. Nagyon király!
(akit érdekel küldjön egy e-mailt, és elküldöm neki is)
De aztán azt mondta a tanárnőm, hogy csináljak még pár ilyet, ragasszuk rá egy nagy kartonra, és ő elintézi, hogy a suli legnagyobb faliújságos állványára kerüljön az aulába, ahol mindenki látja, aki belép a suliba.
Tehát a gyártási folyamatok nem értek véget. Még csak most kezdődnek. Jó, hogy anyukám mindenben támogat.
Ha kész lesz az óriás plakátféleség, akkor majd megpróbálok egy jó fotót csinálni róla, és felteszem ide.
És nehogy azt higgyétek, hogy ennyivel letudom a témát....
Tudom, hogy a suliban sokan összefirkálják majd, meg leköpik. Ez a minimum. De minél nagyobb lesz az ellenállás annál durvábbakat fogok csinálni.


Más:
Senki nem ír megjegyzéseket. Ebből arra a szomorú tényre következtetek, hogy senki sem olvas. Szeretném ha megírnátok nekem a kritikáitokat, vagy ötleteiteket.... MEGJEGYZÉSBE!!!!! :) VAGY E-MAIL-BE! (a címem oldalt látható)

És sok sok szeretettel köszöntöm/köszöntjük Kristófot a rendszeres olvasók között. Ez az ember nem tudja, milyen boldogságot tud okozni...

Legyen mindenkinek szép napja!!!!

Cupp

Koncert

Lázasan készül az énekkar, (aminek én is a tagja vagyok) a pénteki koncertre. Sokféle műfajban hallhatóak lesznek dalok, a Szegedi Korzó Zeneházban. Elméletileg a Rádió+ -ban is benne leszünk.... :D
Mivel én még a zöldfülűek között is zöldfülű vagyok, csak néhány számba énekelek, de még így is nagyon stresszes az egész. Amikor ott állsz a színpadon egy csomó ember előtt, a szíved gyorsabban ver, mint egy versenylóé, és sehogy sem tudod lelassítani...a hangod meg olyan hamis lesz, hogy wáááh...égés. Lehet most kifogtok nevetni, de alapjáratom izgulós emberke vagyok, szóval beveszek előtte egy nyugtatót. Úgyse használ semmit, de a tudat, hogy nyugtató van bennem ...talán.
Mai énekkari próbát kihagytam viszont. Kellett ez az egy pihenő nap..., amúgy is beteg vagyok. De ettől függetlenül gyakorlok.

Depressziósoknak

A depressziósokhoz szólók most. Azokhoz, akiket nem érdekel már semmi, és eldobnák az életüket egy csöpp bűntudat nélkül.

Az élet ajándék. Az egészség már csak ráadás. Te elutasítod ezt az ajándékot. „És akkor mi van?” –Ugye?

Nos vannak emberek, akikről csak akkor veszünk tudomást, ha látjuk őket. Vannak AIDS-ek, rákosok. Vannak olyanok, akik nem tudnak járni, vannak vakok. És vannak olyanok is, akik évek óta várnak az életmentő donorra.

Ők azok az emberek akik, mindennap megküzdenek az életben maradásért. Csak normális életre vágynak. Csak focizni szeretnének a többi gyerekkel, csak meg szeretnék nézni a napnyugtát.

Te pedig eldobnád az életed, csak úgy…., mert lelki bánatod van. Hozzájuk képest, ez nevetséges. Gondolkodj már!

Saját elméletem szerint: A szomorkodás az csak időpocsékolás, mert az élet rövid.

Ha nem akarsz depressziós lenni, nem leszel az. Keress valami művészetet (önkifejezést), amivel kiadhatod a benned lévő felesleges érzéseket. Légy erős, mert az akadályok önmagukban csaták, de az élet maga a háború.

Problémák

Problémák mindig vannak az életben. A munkahelyen, az isiben, a magánéletben. Ha megoldasz egyet, jön a következő. Igazi mókuskerék. Vannak akik, pont ezért, inkább nem oldják meg, mert minek, ha úgyis jön másik. Ezzel csak az a baj, hogy felhalmozódnak..., és ez vezet legtöbbször a depresszióhoz.
Miért nem oldjuk meg a problémáinkat? Miért hagyjuk felhalmozódni?
Ha bántasz másokat, azzal csak bizonyítod, hogy saját magaddal vannak problémáid. És pont azért bántasz másokat, mert így arra már nem marad időd, hogy saját magadat bántsd. Ha kicsit kuszán fogalmaztam, elnézéseteket kérem.
A párkapcsolati problémákat is meglehet oldani. A kulcsszó: kommunikáció. Meg kell beszélni, még ha ez nehéz is. Ennyi.
Légy erős, ne add fel a harcot. Akadályok mindig lesznek, de téged azért találtak ki, hogy megold őket, és tanulj. Fogadd el. És légy boldog.

Imádom Steiner Kristófot!

Egy ideje már olvasom a blogját. És kezdem megismerni ezt az embert írásai alapján. Nagyon tetszenek a gondolatai, és a cselekedetei a világban. Számomra ő egy megváltó. És, hogy világot váltja e meg..., erre válaszolni nem tudok. De sok ember életét és gondolkozását viszont igen.
És miután kiolvastam a könyvét, ami majd november 6.án jelen meg, azután lesz időm elgondolkozni rajta, hogy tényleg, mit is ér az élet.
Személyesen nem ismerem Kristófot, de nagyon mély tiszteletet érzek iránta. Akik olvassák a blogját, tudják milyen ember ő valójában.
Azon is ellehet gondolkodni, hogy ahhoz képest, hogy ő egy nagy médiaarcnak számít, visszaírt nekem facebook-on, amiért le a kalap előtte (ismét).

Bár minden ember, olyan lenne, mint ő, vagy legalább megközelítené az ő gondolkozás menetét.

Még mindig nem tudom nem meghallani.

Ha még mindig nem veszem fel, amit a tudatlan heteroszexuálisok mondanak....
A halálunkat kívánják, miközben ők boldogan házasodnak, és családot alapítanak.
Ha nem hallom meg, ki fogja meghallani? És ha lesz gyereken, ő vajon meghallja e? És én vajon végig tudom e nézni, ahogy bántják a gyermekemet olyasmiért amiről nem tehet. Hogy a szülei leszbikusok. És eltudom e viselni majd a tudatot, hogy nagy szenvedések között nőjön fel?
Nem azért rí a szám mert nekem fáj, amit mások mondanak, és tesznek velünk. Nem azért rí a szám, mert nem tudok kussolva nyugiba ülni, és várni a csodát. Gyerek vagyok. Egyszer mindenki volt az, és még az új generációban is lesznek. Nem csak magamért harcolok, hanem egy nagy közösségért, és a jövőnkért. És a további generációk jövőjéért.
Nem tehetek mást, néhány plakáton, szórólapon, és ifjúsági lapokban megjelenő cikken kívül. De legalább teszek valamit. És nem várom a csodát.
Nem mártírkodom, vagy tartom magam többnek, bármely más embernél. De ha szidják a közösségem, engem is. És ezt pedig nem tűröm el senkinek. Lehet az a homofób 14 éves vagy 45 éves. Akkor is felfogok szólalni a homofób kijelentések ellen.

Szarság

Holnap lesz gólyaavató. Alig várom... :S
Senki nem szereti beismerni, hogy vesztes. Talán most nekem, pont ez a legnehezebb. De hát így van. :) Egy pillanatra meginogtam a kötélen. És már nem is vagyok benne biztos, hogy folytatnom kellene az írást. Az egész értelmetlenné vált..., Én meg a nagy álmaim, meg a mese habbal....blabla.
Úgy látom remek hangulattal fogom tűrni a gólya-avatót. ........ Inkább nem mondok semmit.


Sziasztok.

BEFEJEZNI! - ITT AZ ÚJ HÓNAP!

Talán ideje lenne kikelni az ágyból, befejezni a depizést meg a nyavalygást, és végre el kellene kezdeni valamit tenni.
Vannak, akik nem így gondolják. Már nem számolom mennyi ideje próbálom kirángatni barátnőmet a depresszióból. Elszánja magát, és amikor végre megengedi, hogy segítsek...időközben meggondolja magát, és kifogásokkal, buta magyarázatokkal próbálja kielégíteni kíváncsiságomat.
Lehet úgy érzi, hogy neki csak az én figyelmemre van szüksége. És ha végre kigyógyulna, nem foglalkoznék annyit vele, mint most. Én minden tőlem telhetőt megtettem. Most rajta a sor, hogy valamit visszaadjon, és felmutasson.

Viszont azoknak, akiknek sikerült kiemelniük a "nagy" seggüket az ágyból...
Sportoljatok minél többet. Nem kell feltétlen futni, egy jó nagy sétával is sokat elérhetsz, ha ezt rendszeresen teszed. Figyelj a táplálkozásra is! És ne pusztítsd a szervezeted mindenféle szarral. Hidd el a szervezeted hálás lesz, sokkal több energiád lesz, nem csak a munkahelyen/iskolában, hanem az ágyban is.
Szóval ha magadért nem is, de a párodért mindenféleképp! :)

Jó mozgást!

Cupp mindenkinek.