Csodálatos December

Nincs jogom a szomorúsághoz, hisz nem vagyok halálos beteg, és nem zabálják paraziták a testem.
Hatalmas köd vesz körül, és nem tudom mit érezzek. Viszont azt már tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Alkotni. Mindegy, hogy ez írásban, festésben, vagy rajzolásban fejeződik ki.
Az egész katarzisról ami bennem uralkodik, legjobb barátom tehet, kinek kihűlt teste egy gödörben hever.
Nekem is vannak problémáim, ahogy bármelyik másik embernek. Nem vagyok semmiben sem más. Csak félek szembenézni magammal, és a problémákkal. Csak menekülök, de úgy érzem futópadon vagyok, mert nem haladok sehova. Ha nem haltál volna meg, most lenne aki megmondja hogyan kezeljem a dolgokat. Nem védesz. Nem védd semmi. Csupaszon ülök a sarokban, és csak hagyom, hogy vásott kölykök üvegekkel dobáljanak meg.
Hová tudnék jobban elbújni? Nem járok el sehova, nem találkozgatok senkivel. A kollégium és saját szobámban remeteként élek. És alszok. Abban reménykedem, hogy többé nem kelek fel....