Viszont a jófiúk nem kellenek. Nem azért mert ilyen kis kinyalt seggű anyuci apuci pici kis klón majma lenne, hanem mert nincs bennük kihívás. A rossz fiúk, vagy másképpen címeres seggfejek, azokban van. Lehet erőlködni bőven, hogy valami érzést vagy kedvest szót kicsikarjunk belőlük. Ebben látjuk sikerélményeinket, és fontosnak érezhetjük magunkat pár hónapig. Csak, hogy jön a váltás kis szívem, újabb erős lelkületű nőszemély, aki majd eleget udvarol az érzelmi nyomoréknak, mikor mi már belefáradtunk. És a végén, még Te leszel a ribanc.
Egy érzelmesebb srác már buzis? Most ez komoly? Ha kapunk egy verset, fejvesztve menekülünk, mert ez aztán az ijesztő. Húha itt van valaki, aki kimutatja az érzéseit, amiért egész eddig rinyáltam... És futás. És csodálkozunk, hogy nem értenek Minket?
Annyi rendes pasit ismerek, egy kezemen nem tudnám megszámolni. Helyesek, kedvesek, jó a humoruk, férfiasak, figyelmesek. Igazi királyfiak. Mi kell még? És mégis mind egyedülálló. Ezek a pasik is csak egy értelmes nőt szeretnének, aki a mellkasukon alszik és néha kedveskedik egy ágyba reggelivel. Nem szégyenli a testét előttük és őszintén elmondja, ha bántja valami.
Elvárások visszavesz, szeretet padlógáz!
