Azon gondolkodtam, hogy miért akarunk annyira megfelelni annak, akinek tetszünk?
Semmiben nem különbözik a többi embertől, csupán tetszik nekünk. Elméletileg ha szeret valaki, úgy kell szeretnie és elfogadni, ahogy vagy. Akkor meg miért kéne jobban kinéznem, miért kéne lefogynom, vagy miért kéne kicsit kikockásítani a hasam. Csak azért, hogy jobban tetszek? Én ez nem értem. Eddig jól érzetem magam a bőrömben, minden jó volt. Nem volt semmi bajom. De most, hogy tetszik valaki, egyből depressziós hangulat fogott el, egyből új külsőt akarok, le akarok fogyni stb stb stb. De előtte meg tök jól megvoltam magammal békélve.
Egyébként is hogyan fogyjon le egy olyan ember, aki minden érzelmét a kajában vezeti le, főleg a stresszt. Na most ha nem eszek azért leszek stresszes, és amiért stresszes vagyok, azért eszek. Jó mi? De mibe vezessen le a stresszt? Cigi? Alkohol? Vagy legyek egyszerűen idegbeteg? :D Nem kösz, egyik se jön be. Sportolni kéne. De egyedül? Egy idő után unalmas, és nem mindig van lehetőség futni vagy biciklizni egyet. Szar ez az egész. Talán jobb lenne magányosan megdögölni, úgy, hogy senkinek sem tetszek és nekem se tetszik senki.
