Szeretnék még szót emelni, azokért a hajléktalanokért, akik az utcákat róva gyűjtik össze eltékozolt fiatalságunk nyomait, pet és alumínium dobozokat. Bizonyos hipermarketekbe gépek veszik át a pet palackot 1Ft-ért az alumínium dobozt 2Ft-ért. Nem az a borzasztó, hogy felszedik, inkább tiszteletre méltó, hogy nem kéregetnek. Inkább az, hogy eldobjuk. Könnyelműségünkből valaki kenyeret vesz.
A sétálóterek rémei, a szórólapozók. Tudom, hogy környezet szennyezés. Mégis, mindig elveszem azt a kis papírkát, hogy titanicot hajtogassak belőle, vagy jegyzeteket írjak rá. Sosem tudhatom, mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy szórólapokat kell osztogatnom jó esetben 540Ft órabérért. Miért fáradtság kinyújtani a kezünket és elvenni egy papír lapot, ha az másnak sokat jelent? Ugyanígy vagyok a facebook-os szavazásokkal, két kattintás, de az a két kattintás valakinek megváltoztathatja életét.
Rossz nélkül jó sincs. Viszont a rosszból bármikor lehet jó, ahogy a jóból is rossz. A többi már csak rajtunk áll. Hogy eléggé akarom e. S mi nekem most rossz, gyötrelmek gyötrelme, azért más egy életen át imádkozik.
