Az álarc mögött

Történt már veletek olyan, hogy mosolyogtatok, de legszívesebben sírtatok volna? Így telnek a mindennapjaim, és fogalmam sincs mi fáj ennyire. De belül úgy mar valami, viszont közbe meg jó kedvem van. Mit fojthattam magamba, ami ennyire rossz? Valahol még mindig bennem van a gyász érzése barátom iránt..., valahol nagyon bánt, hogy nem volt ott a ballagásomon...(bezzeg a bátyáimén ott volt). Kevesebbnek érzem magam. Valahol még nem tudtam elbúcsúzni a régi iskolámtól a régi "játszópajtásaimtól". Még nem sirattam meg a múltat, és még nem készültem fel a jövőre. Lebegek, valósággal szállok, de, hogy hol, és, hogy hová tartok....nem tudom.