Valótlan dolgokat értékelt, mint a pénz. Még önmagánál is fontosabb volt. Mert hamis szabadságérzetet adott, és ez úgy hatott állati ösztöneire akár a drog.
Nem tisztelte az Éltet. Nem értékelte magát annyira, hogy ne kőolaj alapú sminkkel rejtse el valós arcát, és ne mérgezze saját levegőjét kéjes füstfelhővel. A média kinevelte belőle az empátiát. Megakart felelni mindenféle szabálynak, amit a norma és a társadalom követelt. Legyen diplomád, jogsid, munkád.
Az emberi kapcsolatok leamortizálódtak a kihasználás és egymáson élősködés szintjére. Csak egy jól megfontolt üzlettel a szívében fogad barátjának bárki. Az önzetlen szeretet fogalma az utolsókat rúgja. Ám mielőtt kilehelhette volna lelkét, Amanda elgondolkodott. Eddig nem érdekelte semmi. Az sem, hogy nap, mint nap szenvednek és halnak meg gondolkodó, érző élőlények, az állatok. Mert egy falat kegyetlenség, egy kis rántott halál, vagy egy halom tetem összedarálva finom. Ezeknek a hatásoknak élt leginkább. Nem kereste az értelmét a miérteknek. Pedig az ilyen fajta "táplálék" nem jó sem a testnek, sem a léleknek. Mert nincs benne jóság, sem szeretet, csupán kín és szenvedés.
Arra a következtetésre jutott, hogy Ő csupán egy rabszolga. Hogy vágyait és gondolatait belé nevelték.És olyan dolgokat állítottak be helyesnek, amit értelmes ember ösztönösen helytelenítene. Az iskola leszoktatta a gondolkozásról, elfogadásra és beletörődésre kényszerítette. Nem voltak magyarázatok, csak, amit egy magasabb hatalom állított. És a jó diáknak örömmel kellett fogadnia ezt a tudást. Ezt a képességet a hallgatásra és beletörődésre. Életébe tényként véste bele, hogy nincs esélye változtatni, csak úgy ha elfogadja helyzetét. Sosem buzdították vágyai, céljai elérésére, belső hangja követésére. Az oktatásnak nem a tudás az elemi lényege, hanem az engedelmesség. Légy jó mind halálig. Legyél jó diák, hogy később, jó munkaerő lehess. Legyen pénzed és képzelt szabadságod. Fizess adót és közben folyamatosan mérgezd a tested és a lelked, halál alapú élelmiszerrel, drogokkal, és vegyszerekkel. Így a gyógyszeripar is kiszívhatja belőled az utolsó oxigént is, amiért fizettél. Vagy a stressz öl meg, vagy a mérgek, esetleg egy "véletlen" vírus. Nem számít, mi az ok. Nem számítanak a miértek. Csakis az idő.
Túl sokan vagyunk.
