TALÁLKOZÁS STEINER KRISTÓFFAL!!!!!!!!!

Epekedve vártam 6.-át. Pénteki nap volt, a koliból nagy utazó táskát cipeltem lefelé. A várakozás minden pillanatát kalandként éltem meg. Elképzeltem, ahogy a kezemben tartom a könyvet és épp valami "Madonnásat" olvasok.
Hétfőn hat könyvesboltba mentem be Kristóf könyve után érdeklődni. (Még legputribb könyvesboltba is.) Az első boltos így indított: "Már neki is van könyve?"
Kissé felháborodtam....kissé....
Bementem Suncity Nagyáruháznál lévő Libri könyvesboltba: "Hát már megérkezett, de még nincs kicsomagolva, és előírásaink vannak"...blabla...
Őszintén magam alá zuhantam, és gyorsan felhívtam édesanyámat, hogy elpanaszoljam neki mi történt. Persze nyavalygásommal nem sok változott.
Még egy iskolai nap. Nagy izgalommal trappoltam a könyvért. Csak 196 oldal. Egy nap alatt kiolvasom, gondoltam. DE NEM! Akármennyire is érdekel nem szabad rohanni vele. Mint a legfinomabb étel, amit valaha a szádba mertél venni, megízleled, és hagyod, hogy olvadjon a szádban. Majd lassú (nagyon lassú) rágással elfogyasztod.
A boltos csaj még hetykén megjegyezte: "Lehet fél hattól itt fog dedikálni..."
HOGY MI?????? EZ MOST KOMOLY?????
Irány a koli, hajmosás, stb. Elkértem magam kötelező tanulószobáról, és már csak arra emlékszek, hogy vérnyomásom az egekben van. Végig a Kárászon...Benéztem a Libri ablakán: Se kígyózó sor, se egy tábla, vagy tölgyfa íróasztal, és nem ült semmilyen Kristóf sem mögötte. (Mint később kiderült, nem hirdették meg a dedikálást, így senki nem tudott róla szinte) Ha már itt vagyok, bemegyek megkérdezni, valami titkos szobában dugdossák e a csillagot...
Mielőtt bármit kérdezhettem volna, megláttam ŐT! Steiner Kristófot egy kanapén, maga előtt két rajongóval beszélgetett.
Óriási pillanat volt! Ez az ember számomra számomra elérhetetlen volt, afféle félisten, példakép, testvér, és titokban jó barát.
Hebegve-habogva léptem oda hozzá. Totál idiótának tűnhettem. Beszélgetésbe egyedtűnk: Megemlítettem neki, hogy írtam róla blogomon, mire ő egyből kérdezte a címet. És tudta melyik blogról volt szó!!!! És, hogy rendszeres olvasója és wááááá!!!!!!!!!!!!!!!
Talán én lettem a világ legboldogabb embere abban a pillanatban, és talán még most is vagyok.
Egyáltalán nem olyan ember amilyennek a sokszor beállítja őt a média meg a bulvár. Nem volt meglepő hangja, sok sok szinkronos film után, és nem volt meglepő külseje sem, nem régiben felvett főző műsor után.
Ennek az embernek óriási kisugárzása van. Szinte térdre kényszerítve nyíltam meg neki. Pedig óvatos, visszahúzódó ember vagyok.
SAJNÁLOM, ha egy pillanatra is untattam fecsegésemmel. És remélem nem hiszi azt, hogy egy pillanatra is fényezni akartam magam előtte. Tisztában vagyok emberi hibáimmal, igyekszek változtatni rajtuk.
Ami a legjobban tetszett, teljesen közvetlen volt, egy pillanatra sem hagyta, hogy kínos csönd legyen. Egy-egy mondata után szemei őszintén felragyogtak. Nem csak odalökött valamit, mint valami beképzelt szájhős. Csupa-szív ember.
Mivel elég zavarban voltam, minden gondolat kifejtése után csak egy: "Hát igen"-nt tudtam kinyögni. XD Ezt neki is megemlítettem, jót nevettünk.
Talán ez a könyv és ez a találkozás kellet ahhoz, hogy fenekestül felforduljon az éltetem. Hírtelen változni kezdtem. Ha nem hiszed kérdezd meg anyukámat! :P
És ha én is újra kiismertem magam, majd mesélek az új Smethiről!
A könyvről később fogok élménybeszámolót tartani. :)

És végül egy saját gondolat:
Vannak igazi sztárok, olyan csillagok akik elérhetetlenek. Ezek a csillagok lassan istenekké válnak, akikhez a mi imáink óriási nagy szeretettel, rajongással, és könnyekkel száll.