Rossz napok

Nem nevezném magam depressziósnak. Csupán testileg és lelkileg fáradt vagyok. És értelmetlennek látok minden küzdelmet. Az, hogy lelkiekben nincs minden rendben, rosszullétekben mutatkozott. Az orvos kiírt két hétre, van időm összekaparni magam. Az elméleti dolgokat értem, csak a gyakorlati részéhez nem tudom, hogy lássak hozzá. Merről? Mennyit? Meddig? Mit?
Egyáltalán nem értem, miért kell iskolába járni, meg az emberek miért élik monoton kis mindennapjaikat a munkába.
Mindenki tudja, hogy nagy álmodozó vagyok. És, hogy ez a bűvös jelmondattal indítom: "De ezt most tényleg megcsinálom!"
Most is indíthatnék így. De úgy mint eddig, elszállna ez a mondat a fellegekbe és kész.
Ennyi mégis belefér:
Bejárni az egész világot. Megismerni más kultúrákat. Épp annyit dolgozni ami a kajára meg továbbutazáshoz kell. Kötetlenül szabadon, mint a hippik. És végül letelepedni egy olyan helyen, ahol úgy érzem megváltás lenne az élet, és nem gyötrelmes harc.

TENNI KÉNE VALAMIT!

Az én lelkem is koldusként könyörög az életért, a szeretetért.
Én próbálok változni. De a környezetem állandó hatással van rám, és a mocsok újra rám ragad.
Annyit sikerült már elérnem, hogy a múltam nagy részét feldolgoztam, és tovább léptem.

Szép Világ...

Vers

Szép Világ

Meggyalázott egy élet.

Kidobott kutyaként,

Az utcán keresni életet, reményt.

Nárciszon gyöngyöződő harmatcsepp

A boldogság.

Idegen számomra e virág,

És ez a világ.

Szomorú a napkelte,

S a napnyugta.

Nem nevet,

Nem biztat.

Homlokon csókol

A fény.

Éhező kisgyerek

Egy falat kenyeret kér.

Pénz, hírnév, hatalom…

Mind a szegényeké.

Szeretet, béke, otthon,

Az, mind gazdagoké.

Nem érti,

Nem sejti,

Hogy jő a halál…

Elragadja tőle

Szép asszonyát.

Lelenc gyerekek

Kopognak az ablakon…

Imájuk csak egy,

Vigyél haza,

Egy szép napon.

Koldus hegedül,

Zenéje apróért könyörög.

Szánd meg gyenge lelkét,

Ne kísértsd a sorsot.

Nem remél,

Nem kell irgalom.

Csak szabadságra vágyom,

Végtelen, hosszú rácsok.

Halott csecsemőjét ringatja

Az anya, kinek nem jutott anyai szív…

Hófehér ködben, semmit nem látni,

Csak az út melletti fejfákat.

Fekete koporsómra

Vérrel írd fel nevemet.

Halk suttogások…

Vajon ki lehetett ez?