Elveszett
Rám boldogság már nem talál.
Engem kitagadott az őszinte mosoly.
Szemem nem sír,
De a lelkem zokog.
Elveszett vagyok,
Elszakadtam nyájamtól, s nem lelem az utam.
Belekeseredtem,
Tehetetlen fiatalságomba.
Lelencnek érzem magam,
Pedig van nekem édes szüleim.
Nem igazi család az,
Ahol úgy élnek, mint a lakótársak.
Csak tollam van és papírom,
Ez minden kincsem.
Csak fájó emléket hagyott rám,
Az idő, ideje.
Eljátszok még egy dallamot tollammal,
Még utoljára hallom a muzsikát…
S beletörődök a lehetetlenbe,
A hangzatok hamisak.
Népszerű bejegyzések
-
Vannak időszakaim, amikor rémálmok gyötörnek, keveset tudok aludni. Ez kihat mindennapjaimra, gondolkozásomra, emberi kapcsolataimra. Yout... -
Valószínűleg már tisztában vagytok vele mennyire fontos nekem a tolerancia. Ez a kis irka-firka oldal is ezt akarná kifejezni. Merjük felvál...
Pillanatkép
Nekem a Balaton a mindenem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése