Nehéz szembenézni a múlttal. Főleg ha az durva, és sebeket tép fel. De talán az élet azért állít ilyen próbák elé, hogy egyszer és mindenkorra lezárjam. A találkozás elkerülhetetlen a régi nagy szerelem apró tüskéjével. Egyre csak azt mondogatom magamba, hogy légy bátor Smeth! Légy bátor! De a megfutamodás gondolata olyan csábító, mint az éhezőnek egy darab kenyér.
Szeretném azt hinni, ha elmegyek és lezárom a múltamnak ezt a részét, akkor végre megtalálom azt az embert akivel boldog kapcsolatban élhetnék. Mert ilyen még sajnos nem volt..., eddig csak valótlan kis fénysugarak, de én azt akarom, hogy egész valómat átjárja a vakító fény.
Kíváncsi vagyok mi fog történni, de ugyanakkor félek is...
Rettegek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése