Elmélkedés

Sok kérdésem van a világ felé. De csak kevésre kapok választ. A tudatlanság áldás szokták mondani...Miért akarok mégis mindent tudni? Minek a kérdések, ha csak a válaszok kellenek?
A kérdésben valahol mélyen, a betűkön túl ott rejlik a válasz is. Talán igen, talán nem. Hogy MIÉRT? Mert. Egyszerű mint a pofon.
Az élet igazságtalan, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Ebben csak az a hiba, hogy Mi éljük az életünket, és nem az élet Minket. Nem hiszek Istenben, és szerintem a Sorsban sem. Sokkal inkább hiszem, hogy Mi emberek alakítjuk az életünket. Apró, kicsi néha jelentéktelen döntéseinkkel, cselekedeteinkkel.
Amikor az életet szidjuk magunkat bántjuk igazából.
Arra a két kérdésre még senki nem adta meg választ nekem, ami legjobban foglalkoztat. Miért Ő? Miért most?
Ha meghal valaki a környezetünkben, legtöbbször ez a két szívet marcangoló kérdés jut az eszünkbe. Egyszer mindenki meghal. Ki így, ki úgy. De Ki dönti el, hogy Ki és Mikor? Az Isten, a Sors, vagy netán Mi magunk? Sajnálom, hogy olvasóimnak csalódniuk kell bennem, de erre sajnos nem tudok válaszolni. Ha mélyen magadba nézel, tudod a választ, csak még magadnak is félsz beismerni.