Versike

Szerelem

Van benne valami csalfaság,
Bántó, olykor boldogság.
Sármos, néha szenvedélyes,
Csábít a halálba, a mennybe.
Gyermek ezt nem értheti,
Ez több mint egy szó, csupa szív.
Mámoros mámor, nem játék…
Lelket megőrlő kalandos érzés.
Vadon ejt, felfal,
Gyengéden megnyúz, és elhagy.
Könnyeiddel oltja szomját,
S idő után, ha abbahagytad a sírást,
Jön a váltás.

Smeth
2009.03.31