Őszintén élni

Eddig úgy éltem, hogy fontos akartam lenni. Nagy tetteket akartam véghez vinni, amikben csak Én láttam a nagyságot. Mindig valaki más szerettem volna lenni, mint ami. Vékonyabb, kedvesebb, hasznosabb. 
Folyton ismételgetem magamnak, hogy nem kell megfelelnem senkinek. Ez megnyugtat és enyhíti a rám nehezedett nyomást, ami minden nappal egyre nehezebb. 
Csernus doki döbbentett rá, hogy amíg nem vagyok őszinte önmagamhoz műéletet élek. Minden napra egy maszk, apró kis cselekkel kitérni a "Hogy vagy? Mizujs?" kérdések elől és még csodálkozok, hogy senki nem veszi észre, hogy minden pillanatban meghalok kicsit, amíg ezt a szerepet játszom. 
Meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogy vagyok, mit szeretnék? Mert őszintén nem tudom. Belekavarodtam már a szerepjátékba. 
Szóval nem kell úgy tennem, hogy szeretem amit csinálok...Micsoda megkönnyebbülés. S, hogy ehhez mit szól majd a világ... Ha elhiszed mások véleményét, máris csapdába estél. Gondolatok nem mindig felelnek meg a valóságnak. A szavak nem értékállóak. Még a tettek is megkopnak az idő múlásával, más emberként visszatekintve. Az életben csak az fontos, mennyit éltél őszintén.. Minden más időpocsékolás és kabaré.