Elnézéseteket kérem az előbbi bejegyzésért! Kissé kiborultam, és valahogy ki kellett adnom.
A mi kis világunk tele van csodákkal. És felzaklatott az a tudat, hogy végig kell néznem, ahogyan ezek szépen lassan eltűnnek. Mondták, hogy én már úgy sem fogom az megélni, hogy ezek eltűnnek. De a gyerekem? Vagy az unokám? Vagy annak a gyermeke? És a reinkarnáció? Tanulni születik le lelkünk a földre. És ha megtanultad a leckét meghalsz. És majd újra leszületsz ha szükség van rád...
És legalább is ebben hiszek. Időm nagy részét azzal töltőm, hogy próbálok rájönni, hogy miért is vagyok itt, és mit is kell tennem? Mit kell megtanulnom? Merre induljak?
Mesevilágba kalauzol a TV, és megszokott mozdulatok...
Bábokként mozgunk, és aki minket mozgat: saját magunk.
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
Vannak időszakaim, amikor rémálmok gyötörnek, keveset tudok aludni. Ez kihat mindennapjaimra, gondolkozásomra, emberi kapcsolataimra. Yout...
-
Valószínűleg már tisztában vagytok vele mennyire fontos nekem a tolerancia. Ez a kis irka-firka oldal is ezt akarná kifejezni. Merjük felvál...
Pillanatkép
Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Az embernek sajnos először meg kell tapasztalni a poklot, hogy utána tudja értékelni a csodát :S De pokol nélkül sem lenne csoda...
Megjegyzés küldése