A Pillangófiú 1. rész

Imi mindig ugyanazon az úton ment haza. A sárga házak között tűnt el, az abc után balra. Imi egy jó kiállású meleg fiatal srác volt. Nem csinált ő semmi rosszat, csupán vállalta önmagát. Nem tűnt ki a tömeg közül, csak ragyogó mosolyával, amikor strasszos kis pólóját magára húzta. Kecsesen keccselt végig a városon. Egyetlen bűne a boldogság volt. Haza igyekezett. Az abc után lefordult balra, és a sárga házak között vágta le útját szerető kis otthona felé. A sikátor szűk, kissé rideg. Csak a szemétszállító kocsi jár arra felé. A hosszú kis utca végénél meglátott két sötét alakot. Imi nem állt meg. Viszont mosolya abban a pillanatban lehervadt arcáról. Az egyik alak horkantott, majd egy kiadósat köpött maga mellé. Imi csak ment tovább. Gondolta, csak simán elcsusszan a két idegen között. De pechére nem ez történt. A két harminc év körüli férfi elé lépett. Az kék sapkás foszer kabátja alól előhúzott egy nagy vaskos fadarabot. Imi felé emelte, és lesújtott rá. És csak ütötte. Amikor Imi már a földön feküdt és vért köpött, a sapkás barátja elkezdte rugdalni. Imi csak tűrte. Nem ütött vissza. Bebábozódott a hideg betonon. Támadói megunták, és otthagyták. Imi kikelt gubójából. Csodálatos pillangó volt még mindig. De színei csak a vér és a lila foltok. Nagy nehezen feltápászkodott, és hazabicegett.