A magányt mindenki ismeri, főleg mivel szinte állandóan megjelenik írásaimba. Vannak, akik megoszthatják valakivel az érzésüket, és vannak akiknek ez nem adatik meg. Beszélnünk kell róla. Muszáj.
Ezt az érzést akkor érezhetjük, ha a párunk otthagyott a picsába, vagy nincs aki otthagyhatna. Ha a barátok támogatása már kevés, ha már csak egy őszinte ölelés kellene, egy szerető szívtől. Magány sokszor barátkozik a Hiánnyal. Tehát hiányzik valaki, vagy valami, ezért magányos vagy.
Ezt csak úgy küzdheted le, ha FELKELSZ A KURVA GÉP ELŐL ÉS ELMÉSZ BULIZNI!!!!!!!
És új embereket ismersz meg..., és a helyett, hogy itt sopánkodsz velem, megismerheted a jövendőbeli szerelmedet...Sosem tudhatod...Még itt vagy?!?
Pillanatkép
Nekem a Balaton a mindenem!
2009. április 11., szombat
2009. április 4., szombat
Boldogságról
Néha még én magam is kételkedem, hogy létezik e..., de hát mit érne az egész, ha nem kéne megküzdenünk minden egyes mosolyért? Valószínűleg semmit. Gondoljuk csak el, milyen unalmas lenne a világ szenvedés nélkül..., igaz ritkán vagyunk boldogok, de amikor azok vagyunk, annál jobban tudjuk értékelni az a kis időt is.
Egyébként meg senki, és semmi nem akadályoz meg benne. Ha az szeretnél lenni, akkor legyél az. Ilyen egyszerű. Azt csinálsz amit csak akarsz, ez a te életed. Felesleges időt pazarolni a szomorkodásra..., ahogy keresztapám mondta: "szard le a világ véleményét, mert is szarik a tiedre." Tehát csináld azt amihez kedved van, ha énekelni akarsz a buszon énekelj, ha ez neked ciki, akkor tényleg az...
Csak rajtad múlik. Te döntesz. Én mindenesetre most lenyírom a füvet, azután valószínűleg kézenállok majd, mert úgy van kedvem. Miért ne?
Egyébként meg senki, és semmi nem akadályoz meg benne. Ha az szeretnél lenni, akkor legyél az. Ilyen egyszerű. Azt csinálsz amit csak akarsz, ez a te életed. Felesleges időt pazarolni a szomorkodásra..., ahogy keresztapám mondta: "szard le a világ véleményét, mert is szarik a tiedre." Tehát csináld azt amihez kedved van, ha énekelni akarsz a buszon énekelj, ha ez neked ciki, akkor tényleg az...
Csak rajtad múlik. Te döntesz. Én mindenesetre most lenyírom a füvet, azután valószínűleg kézenállok majd, mert úgy van kedvem. Miért ne?
2009. április 3., péntek
Versike
Szerelem
Van benne valami csalfaság,
Bántó, olykor boldogság.
Sármos, néha szenvedélyes,
Csábít a halálba, a mennybe.
Gyermek ezt nem értheti,
Ez több mint egy szó, csupa szív.
Mámoros mámor, nem játék…
Lelket megőrlő kalandos érzés.
Vadon ejt, felfal,
Gyengéden megnyúz, és elhagy.
Könnyeiddel oltja szomját,
S idő után, ha abbahagytad a sírást,
Jön a váltás.
Smeth
2009.03.31
Van benne valami csalfaság,
Bántó, olykor boldogság.
Sármos, néha szenvedélyes,
Csábít a halálba, a mennybe.
Gyermek ezt nem értheti,
Ez több mint egy szó, csupa szív.
Mámoros mámor, nem játék…
Lelket megőrlő kalandos érzés.
Vadon ejt, felfal,
Gyengéden megnyúz, és elhagy.
Könnyeiddel oltja szomját,
S idő után, ha abbahagytad a sírást,
Jön a váltás.
Smeth
2009.03.31
2009. április 2., csütörtök
Keserű szavak
Szavak…
Lehetnek szépek, és gonoszak. Egy szó, egy élet. Most biztos bolondnak hiszel, pedig igaz. Egy szóval lehet ölni, és életet menteni egyaránt. Sokkal inkább az a kérdés, hogy kimerjük e mondani.
Bevallom, Én már sokat szenvedtem a szavak miatt. Nem is tudom mi a jobb, ha bántanak velük, vagy ha még erre se képesek embertársaim. A szavaknak erejük van, még hozzá nem kicsi! A legnagyobb fegyver a világon, és még a töltényből se fogysz ki soha. Hatalmuk van, befolyásuk, mit mondhatnék még…
Minden percben mondunk a másiknak csúnya szavakat, (itt nem a trágár beszédre gondolok) csak ezek már annyira megszokottak, hogy észre se vesszük őket. Csak akkor, ha már kész a baj, és a szavakat Mi magunk is elhisszük. Mert ezen múlik vagy áll minden. Csak Te tudhatod Ki vagy és Mit akarsz az élettől. Ezt senki SOHA nem mondhatja meg neked. Ha Te hiszel magadban, és tudod a képességeidet… miért számítana a másik lenéző, vagy bíráló, elítélő véleménye? Nem ér semmit! Az a fő, hogy Te mit gondolsz magadról!!! És ha ez negatív dolog, sürgősen változtasd meg! Mert SOHA nincs késő ahhoz, hogy változtass az életeden, és jobb ember váljék belőled.
Lehetnek szépek, és gonoszak. Egy szó, egy élet. Most biztos bolondnak hiszel, pedig igaz. Egy szóval lehet ölni, és életet menteni egyaránt. Sokkal inkább az a kérdés, hogy kimerjük e mondani.
Bevallom, Én már sokat szenvedtem a szavak miatt. Nem is tudom mi a jobb, ha bántanak velük, vagy ha még erre se képesek embertársaim. A szavaknak erejük van, még hozzá nem kicsi! A legnagyobb fegyver a világon, és még a töltényből se fogysz ki soha. Hatalmuk van, befolyásuk, mit mondhatnék még…
Minden percben mondunk a másiknak csúnya szavakat, (itt nem a trágár beszédre gondolok) csak ezek már annyira megszokottak, hogy észre se vesszük őket. Csak akkor, ha már kész a baj, és a szavakat Mi magunk is elhisszük. Mert ezen múlik vagy áll minden. Csak Te tudhatod Ki vagy és Mit akarsz az élettől. Ezt senki SOHA nem mondhatja meg neked. Ha Te hiszel magadban, és tudod a képességeidet… miért számítana a másik lenéző, vagy bíráló, elítélő véleménye? Nem ér semmit! Az a fő, hogy Te mit gondolsz magadról!!! És ha ez negatív dolog, sürgősen változtasd meg! Mert SOHA nincs késő ahhoz, hogy változtass az életeden, és jobb ember váljék belőled.
2009. április 1., szerda
Elmélkedés
Sok kérdésem van a világ felé. De csak kevésre kapok választ. A tudatlanság áldás szokták mondani...Miért akarok mégis mindent tudni? Minek a kérdések, ha csak a válaszok kellenek?
A kérdésben valahol mélyen, a betűkön túl ott rejlik a válasz is. Talán igen, talán nem. Hogy MIÉRT? Mert. Egyszerű mint a pofon.
Az élet igazságtalan, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Ebben csak az a hiba, hogy Mi éljük az életünket, és nem az élet Minket. Nem hiszek Istenben, és szerintem a Sorsban sem. Sokkal inkább hiszem, hogy Mi emberek alakítjuk az életünket. Apró, kicsi néha jelentéktelen döntéseinkkel, cselekedeteinkkel.
Amikor az életet szidjuk magunkat bántjuk igazából.
Arra a két kérdésre még senki nem adta meg választ nekem, ami legjobban foglalkoztat. Miért Ő? Miért most?
Ha meghal valaki a környezetünkben, legtöbbször ez a két szívet marcangoló kérdés jut az eszünkbe. Egyszer mindenki meghal. Ki így, ki úgy. De Ki dönti el, hogy Ki és Mikor? Az Isten, a Sors, vagy netán Mi magunk? Sajnálom, hogy olvasóimnak csalódniuk kell bennem, de erre sajnos nem tudok válaszolni. Ha mélyen magadba nézel, tudod a választ, csak még magadnak is félsz beismerni.
A kérdésben valahol mélyen, a betűkön túl ott rejlik a válasz is. Talán igen, talán nem. Hogy MIÉRT? Mert. Egyszerű mint a pofon.
Az élet igazságtalan, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Ebben csak az a hiba, hogy Mi éljük az életünket, és nem az élet Minket. Nem hiszek Istenben, és szerintem a Sorsban sem. Sokkal inkább hiszem, hogy Mi emberek alakítjuk az életünket. Apró, kicsi néha jelentéktelen döntéseinkkel, cselekedeteinkkel.
Amikor az életet szidjuk magunkat bántjuk igazából.
Arra a két kérdésre még senki nem adta meg választ nekem, ami legjobban foglalkoztat. Miért Ő? Miért most?
Ha meghal valaki a környezetünkben, legtöbbször ez a két szívet marcangoló kérdés jut az eszünkbe. Egyszer mindenki meghal. Ki így, ki úgy. De Ki dönti el, hogy Ki és Mikor? Az Isten, a Sors, vagy netán Mi magunk? Sajnálom, hogy olvasóimnak csalódniuk kell bennem, de erre sajnos nem tudok válaszolni. Ha mélyen magadba nézel, tudod a választ, csak még magadnak is félsz beismerni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)