Aztékos élményeim

Mi az Azték? Az Azték egy színjátszó és tánc csoport aminek már én is a tagja vagyok egy rövidke ideje. Egyik jó, hogy megtanulok rengeteg táncot és mozdulatot. A rossz, hogy mindez elég kemény munka és izomláz. :D Mivel nagyon fiús a tartásom, a balett hallatára kihullik az összes hajam... Meg iylen finomságok. De nem csak a nem létező tánctudásom fejlődik. Énekórák és színjátszó órák is vannak. Beszédtechnika és "Mit sütsz kis Szűcs..." ezerrel.
A társaság jó, megy a hülyeség ezerrel, de keményen dolgozunk. Éssss a próbákról nem szabad késni, ez önmagában eredmény. XDXD Főleg nekem...nyeeeehheeee

Itt egy kis link ha érdekel: http://aztekszinjatszo.5mp.eu/web.php?a=aztekszinjatszo

Család-Csemege

Tisztelt Nézők, Hallgatók, "Mindegy"- ek!

Kitalál vagy megtalál. Lehetetlen elmélet amit követni egyszerű. Zagyvaságnak tűnő POFÁTLAN valóság. Felzabáljuk a macskát, a kiskutyákat, a marhákat, a disznókat. Egymás vérében leljük majd a boldogságot. Nem nagyi főzte lesz ebédre hanem a nagyi. Nagymama megeszi a farkast, a Nagymamát pedig Piroska.Gyilkosnak lenni az mámorító, és mi azt hisszük ez a jó?

Nem, nem gondolok bele. Én csak megteszem megeszem, úgy, mint akárki más. Mi másnak fáj, azt nem érzem, de mi nekem fáj, mindenkinek tudnia kell! Depressziós öngyilkos-gyilkos-gyilkosok. Halk sikolyok, mit senki sem hall. Nem hall. NEM HALLANAK! Egyedül, egyedül vagy.

Bizalom?

Bízom benne? Nem is tudom. Nézőpont kérdése. Bízok benne, bizakodok, reménykedek, hogy nem csinál hülyeséget. Ez bizalom? Feladatokat, kisebb küldetéseket mernék rábízni. Ez bizalom? Az életemet rámerném bízni? Nem hiszem. Azért én vállalom a felelősséget. Ha kell megvédem. Hogy merem e vállalni egész magam, érzéseimmel együtt előtte? Nem. Erősen kapaszkodok a hitemben, a józan eszembe. Nem engedem meg magamnak, hogy elveszítsem az eszem holmi rózsaszín köd miatt. Bármennyire is szeretem. A szemem előtt van, hogy bármikor megtehet velem akármit..., eltiporhat...bármit. És én ezt nem fogom hagyni. Még egyszer nem menne... Rengeteg barátnőmet vigasztaltam, éjszakékon át... a szöveg általában ugyan az volt: Pasiból van. Ugyan már ki ő? Egy senki! Nem isten, nem a nagy ő... csak egy pasi a sok közül semmi több. Nehogy már egy ilyen szemét elbassza a kedved!

Tudom. Túl lelkiismeretes nem tenné, mert ő maga is beleroskadna. Mégis gyáva vagyok...

Mostanság

"Megesik, hogy a csiga is elesik..." Tisztában vagyok vele, hogy a félelmeim ellenem fordulhatnak. Ezért csak "óvatosan" féltem. :) Úgy érzem ezek, a dolgok rendeződtek.
Mostanában csudi-jó dolgok történnek velem. De akkor most gyors *lekopogás*! Az időjárás furcsán nagyon szép! :) (L) Ősz (L)

Félelem az ismeretlentől

Azok akik nem félnek semmitől, azokra szuperhősökként tekintünk. A filmek nagy kaszanovai. Megmenti a világot, és a végén még a nő is az övék lesz. És a való életben? A babák hősök. Lehet csak egy fél órája vannak ebben a világban, idegen számukra minden. Mégis mernek hangosan üvöltözni: kapjátok be, én akkor is itt vagyok!!! -kiabálják. :D Mintha csak bizalom játékot játszanánk. Behunyt szemmel dőlünk hátra anélkül, hogy tudnánk, hogy bárki is áll mögöttünk, aki majd elkap. Néha hátra kell hagyni a logikát, az ésszerűséget...és csak dőlni. Lesz, ahogy lennie kell. Senki sem mondta, hogy az élet könnyű. De ez is csak nézőpont kérdése. Talán én vagyok a hibás. Túl sokat szeretnék kevés idő alatt. Mégis úgy érzem túl sokat vártam már...nem egy évet. És néha nehezemre esik az ő nézőpontjából szemlélni a dolgokat. Fordított helyzetben pedig...én már elmenekültem volna. Nem bírtam volna elviselni ezt a nyomást. És talán néha az ő fejében is megfordulnak ilyen gondolatok. Türelmesnek kell lenned Smeth! Nem kérhetsz vizsgabizonyítványt egy olyan embertől aki még a nyelvet sem beszéli. Mintha egy eszkimót küldenél Franciaországba. Ördögi körök vesznek körül. Nehéz úsznom kiszáradt mederben, vagy nehéz úsznom, mikor úszni sem tudok. Néha nekem is eszembe jutnak gondolatok. Sokan tudhatjátok rólam, hogy mindig is menekültem a kapcsolatok elől, az ezzel járó kihívások elől. Néha eszembe jut milyen szép is volt a gondtalan magány, még ha sokat is sopánkodtam és marcangoltam magam miatta. Könnyebb lenne az biztos. Ismerem magam, hogy milyen vagyok ezekben a körökben... Én is félek. Csak én inkább saját lépéseimtől. Miért félünk annyira attól, hogy elrontunk valamit? Az ismeretlen következmények. Az ismeretlen.