Közkívánatra :)

Először is egy szomorú eseménnyel kezdeném. Drága bátyám úgy döntött, eladja a motort, ami végigcipelt minket Erdélyen épségben.
Akkor most emlékezzünk a szépre a jóra a NAGY ÚTRA!
2010. szeptember 18-án (szombaton) 05:00kor indultunk el Ártándra a határátkelőhöz, vagyis a találkahelyre. (Igen ezt most leírom még egyszer.) Tudni kell rólam, hogy rettegek mindenféle közlekedési eszközön (kivéve kamion ami már brutalitásnak számít). És ez a túra előtt is a leghosszabb motorozásom, amikor bátyám bevitt Szegedre (50km). Ez is egy egyszeri alkalom volt. Reggel szabályosan űrhajósnak éreztem magam a 100 réteg ruha alatt, és úgy jártam a sok súly alatt, mint aki beszart. Eleinte gondok voltak a le és fel szállásnál, de aztán kidolgoztam egy módszert ami bevált. :)
Tehát elindultunk. Megjegyzem az eső már akkor is esett. Bátyám megállt a legközelebbi benzinkútnál mert gondok voltak a kesztyűjével. Sokkolt fejjel kérdeztem, hogy mennyivel mentünk. 70-el. Na most ez semmi, de azért féltem rendesen. Később persze már 120nál azt mondogattam, hogy na mi van nem megyünk?!
A kesztyűink szarrá áztam, ezért megálltunk venni gumikesztyűt. Tudjátok ami ilyen sárga és nagymamánk kezét díszítette mindig. Azt vettünk a vizes kesztyű alá, ami nem sokat segített, mert a kezem így is fázott.
Fél 9re megérkeztünk Ártándra. Egy kisebb csapat motoros (kb 60 ember) várt az indulásra. Regisztráltunk, kaptunk cuki kék karszallagot, meg felvarrót: VI. Déva, 2010. Torockó
Bátyám beszélgetett egy motoros párral (későbbiekben Lackó és Katica). Odamentem hozzájuk, erre Lackó: Na nézd már itt a Hugi. És ezt azért írtam nagy betűvel mert ez lett a motoros nevem. :) Amit persze büszkén viselek ha motoros körökben járok.
LÓRA! -hangzott a a parancs, és mindenki motorra pattant. A határőr rémnagyseggfej volt. Végignézte egyenként mindenki igazolványát. (Ugyanez visszafele is.)
Kezdetben még az Ártándra való túra is kimerítő volt, és még csak eztán következett a NAGY TÚRA. Na nee! Hogy fogom én ezt bírni? Az eső még mindig esett, és az esőruha sem védett meg igazán. Ez kihívás! Hajrá Smeth!
Igazából biztonságban éreztem magam, ahogy cipzár alakban haladtunk a sok a motorossal. Utunkat zöld-mellényes motorosok biztosították, körforgalomnál megállítottok a forgalmat utat engedve nekünk. Hosszú kilométerek után. Megálltunk pihenőre. Ami tankolásból, pisilésből, és kajálásból állt. No mire a sikerült megszabadulni a motoros öltözettől, meg vissza, az majdnem kitette az egész szünetet. A férfiak meg csak nevettek rajtunk, ők kiálltak a domb oldalába és szabadjára engedték a bűvös sárga löttyöt. Indulás tovább!
Kis falukon haladtunk keresztül, öreg anyókák és gyerekek álltak a kapualjakban és vidáman integettek nekünk. Voltak akik magyar zászlóinkra inkább csak fintorogtak.
Gondolom mindenki tisztában van az autópálya fogalmával. Az egész túra legnehezebb része. Lélekfegyelem és koncentráció. Totálisan szarrá-ázva száguldottunk végig a kb 50km-es szakaszon. Az állam alatt becsapott a hideg levegő, a szemem majd kifolyt a szám lilára színesedett. Igazából elgondolkodtam rajta, hogy nem igen van más lehetőségem, mint tűrni. Tordán találkoztunk az Erdélyi motoros klubbokkal és egyéb vándorokkal. Első kívánságom: FORRÓCSOKIT AKAROK!!!! El is felejtettem, hogy itt románul beszélnek, jól jött az angol tudásom. :) Tordától Torockóig már nem igazán esett az eső, kezdett picit kisütni a napocska. Szinte már tomboltam magamban az örömtől. Ekkor került elő a fényképező.
Az árva gyerekek műsorral fogadtak minket. Nagyon édesek voltak. Odaadtunk a ruhákat meg a játékokat, meg az adományt. Utána kezdődött a ygerek motoroztatás, a gyerekek majd szét szedtek minket. Sajnos kevés motoros vállalta ezt a kis szívességet, sokan elhúztak... :S
Igazából leírhatatlan az egész. Egy hatalmas hegy (Székelykő) lábánál lévő kis falu teli kedves, vendégszerető emberekkel. Egyet tudni kell, ha Torockóra mész, készülj fel, hogy az első amit elébed nyomnak a pálinka lesz. :D Fúúú de nagyon erős volt! :D
Este megvacsoráztunk kedves barátainkkal akik szállás kérdésben is segítettek nekünk Lackóval és Katicával. Tábor tüzeztünk, öreg motorosok nagy kalandjait hallgattuk, majd betértünk az egyik kocsmába és a legfinomabb bort ittuk. Késő este zuhantunk csak bele ágyunkba. Reggel fenséges reggeli várt minket, utána mise volt a templomban Böjte Csaba atyával. Aki szerint gáz ami most van. És egyéb modern szavakkal fogalmazott. :) Aranyos volt nagyon. És amikor áldást mondott a motorosokra, a nap fénye besütött az ablakokon, kivirult a táj. Jó érzés töltött el. Otthon éreztem magam. Még akkor is ha a vizes csizmámat kellett visszavennem, és egyéb ilyen dolgok.
A gyerekek sorfalt álltak és csak akkor engedtek el minket, amikor a leghangosabban burrogtak és dudáltak a motorok.
Tudnivaló: 251-en voltunk. Több mint egy millió gyűlt össze az árvák megsegítésére. A bal lában egész úton mindig begörcsölt, és kellett egy kis lassú rész, hogy kitudjam roppantani, volt olyan rész ahol csak gyorsan mentünk. Majdnem sírtam úgy fájt a lábam. Az eső visszafele is végig esett. Folyamatosan mozgattam az ujjaimat, hogy le ne fagyjanak. Délben indultunk és fél 10kor értünk haza azt hiszem.
Bátyámmal a túra óta sokkal jobb a kapcsolatunk. Én nagyon hálás vagyok neki ezért a túráért. Egy életreszoló lecke volt az élettől, egy próba. Köszönöm továbbá Lackónak és Katicának, hogy segítettek nekünk, és jó társasággal láttak el bennünket! (L)
Öm azt hiszem röviden ennyi volt a túra. Cupp

Első fellépés

Életem első színházi fellépése (leszámítva persze az óvodában való szerepléseket) okt. 9-én volt Baján a HEMO-ban. Az utolsó vagyis a fő-fő próbát totálisan elrontottam, le is blokkoltam teljesen, a lámpák világítottak szememben, a szöveget teljesen elfelejtve álltam ott a színpad kellős közepén. Talán a világ egyik legrosszabb érzése. NEM KÍVÁNOM SENKINEK! Szerencsére az igazi előadás jól sikerült, tudtam a szöveget minden rendben volt mondhatni.
Pontosan 6kor kezdtünk, 5 perccel kezdés előtt, a közönség soraiban kb 3 ember. Picikét elcsodálkoztunk, de aztán egyre többen lettek, és én nem is nagyon láttam üres székeket. A matek tanárom is eljött megnézni, mert pont Baján volt. Hatalmas nagy poén az egész, de nagyon jól esett. Köszönöm szépen a kis támogatást, és egy ötös úgy gondolom azért jár. XD
Mindez könnyűnek hangozhat. Az én szívem már nem így gondolta. Szabályosan a mellkasomban éreztem ahogyan egyre gyorsabban lüktet, mibe az egész felsőtestem belemozdult, a lábaim maguktól remegtek. Milyen drámai lett volna a színpadon összeesni holtan. :) De mindezek ellenére SIKERÜLT, TÚLÉLTEM! :) A színjátszó-s csajok nagyon édesek voltak mind a nyakamba ugrott és gratulálgatott. IMÁDLAK TITEKET CSAJOK!!! Go back Szeged, ahol az éjszaka további részét átbuliztam. Ugyanis nem lehetett kihagyni szobatársam pót-szülinapi buliját. Nagyon szeretlek Baba, még egyszer Boldog születésnapot!

ÉLJEN A SZÍNHÁT!

Versike

Csend

Kezem tiszta.
Elmém zavaros.
Szívemben négyzet
Alakú csend honol.
E csendbe törsz bele Te!
S mindennél jobban zengsz és zúgsz,
Míg a zaj elviselhetetlen.
Feladom. Feladom azt is, mi sosem volt az enyém...
Mit hiába kértem...
Mikorra kezdeném megszokni a csend erejét,
Te újra összezúzod, elsorvasztod azt!
Vérdarabkák lepik el a lelkem.
Könyörgöm démon, tűnj el!
Csend.
Mibe már nem törhet bele senki.
S most mégis, úgy hiányzol...
Nincs már aki elriassza ágyamból a halált.
Reszketek, úgy folyt meg lassan...
És csak csend.

2010.10.07.

Ágnes Vanilla(József Attila) - Születésnapodra

Okkal

Néha úgy érzem, elég erős vagyok ahhoz, hogy egy csettintéssel megváltsam a világot. De néha még földről is nehezemre esik felkelni.Olykor magabiztosan vágok bele nagy feladatokba, és bizony van, hogy teljesen elveszek a világban, saját emberi létemben. Okkal vagyok itt. Okkal gondolkozok így. És bármit is teszek vagy gondolok, az lesz a bizonyosság arra, hogy létezem. És ez kétségbe nem vonható. És ha létezem, gondolkozok, és cselekszek az okkal van. Tehát ez egy élet. És csak úgy tehetem magamévá, ha megismerem magam, utána megismerek másokat, és következtetést vonok le. Eddig úgy hittem, hogy annyi hosszas fáradozás után sikerült kiismernem magam. De most kezdem megérteni, hogy a legnagyobb rejtély számomra saját magam vagyok. Minél tovább elmélkedek a NAGY TITKON, annál jobban összezavarodok, szinte már beleőrülök. Vajon milyen szörnyűséget tettem előző életemben, hogy most így kell "élnem"? Miért nem születtem nyomoréknak, halálos betegnek? Könnyebb lenne elviselni a létet, ha érteném a jelentését annak, hogy minden nap ajándék? Számomra nincsenek napok, nincs idő. Egy olyan darabban játszok szerepet, ahova sem a jelmezem, sem a mondataim nem illenek. Valamit valaki összecserélt. Nem itt kéne lennem, nem ezt kéne csinálnom! Valami egészen mást, fontosat.

Türelmetlen komisz gyerek! Miért nem tudod, csak egyszer higgadtan szemlélni a világot? Miért kell neked mindig lázongnod? Ez kaptad, ez van. NINCS MÁSIK! Ezzel kell beérned. Hogy mersz lázadni, mikor megadtam neked mindent? Családod, egészséget, otthont, jó körülményeket. Kezedbe adtam a tudást, mit ha akarnál bármikor elvehetsz. Mindez nem elég?
Várj. Idővel megérted azt is, amire nincsen szó. Csak légy türelmes.