Okkal

Néha úgy érzem, elég erős vagyok ahhoz, hogy egy csettintéssel megváltsam a világot. De néha még földről is nehezemre esik felkelni.Olykor magabiztosan vágok bele nagy feladatokba, és bizony van, hogy teljesen elveszek a világban, saját emberi létemben. Okkal vagyok itt. Okkal gondolkozok így. És bármit is teszek vagy gondolok, az lesz a bizonyosság arra, hogy létezem. És ez kétségbe nem vonható. És ha létezem, gondolkozok, és cselekszek az okkal van. Tehát ez egy élet. És csak úgy tehetem magamévá, ha megismerem magam, utána megismerek másokat, és következtetést vonok le. Eddig úgy hittem, hogy annyi hosszas fáradozás után sikerült kiismernem magam. De most kezdem megérteni, hogy a legnagyobb rejtély számomra saját magam vagyok. Minél tovább elmélkedek a NAGY TITKON, annál jobban összezavarodok, szinte már beleőrülök. Vajon milyen szörnyűséget tettem előző életemben, hogy most így kell "élnem"? Miért nem születtem nyomoréknak, halálos betegnek? Könnyebb lenne elviselni a létet, ha érteném a jelentését annak, hogy minden nap ajándék? Számomra nincsenek napok, nincs idő. Egy olyan darabban játszok szerepet, ahova sem a jelmezem, sem a mondataim nem illenek. Valamit valaki összecserélt. Nem itt kéne lennem, nem ezt kéne csinálnom! Valami egészen mást, fontosat.

Türelmetlen komisz gyerek! Miért nem tudod, csak egyszer higgadtan szemlélni a világot? Miért kell neked mindig lázongnod? Ez kaptad, ez van. NINCS MÁSIK! Ezzel kell beérned. Hogy mersz lázadni, mikor megadtam neked mindent? Családod, egészséget, otthont, jó körülményeket. Kezedbe adtam a tudást, mit ha akarnál bármikor elvehetsz. Mindez nem elég?
Várj. Idővel megérted azt is, amire nincsen szó. Csak légy türelmes.