Ágnes Vanilla(József Attila) - Születésnapodra

Okkal

Néha úgy érzem, elég erős vagyok ahhoz, hogy egy csettintéssel megváltsam a világot. De néha még földről is nehezemre esik felkelni.Olykor magabiztosan vágok bele nagy feladatokba, és bizony van, hogy teljesen elveszek a világban, saját emberi létemben. Okkal vagyok itt. Okkal gondolkozok így. És bármit is teszek vagy gondolok, az lesz a bizonyosság arra, hogy létezem. És ez kétségbe nem vonható. És ha létezem, gondolkozok, és cselekszek az okkal van. Tehát ez egy élet. És csak úgy tehetem magamévá, ha megismerem magam, utána megismerek másokat, és következtetést vonok le. Eddig úgy hittem, hogy annyi hosszas fáradozás után sikerült kiismernem magam. De most kezdem megérteni, hogy a legnagyobb rejtély számomra saját magam vagyok. Minél tovább elmélkedek a NAGY TITKON, annál jobban összezavarodok, szinte már beleőrülök. Vajon milyen szörnyűséget tettem előző életemben, hogy most így kell "élnem"? Miért nem születtem nyomoréknak, halálos betegnek? Könnyebb lenne elviselni a létet, ha érteném a jelentését annak, hogy minden nap ajándék? Számomra nincsenek napok, nincs idő. Egy olyan darabban játszok szerepet, ahova sem a jelmezem, sem a mondataim nem illenek. Valamit valaki összecserélt. Nem itt kéne lennem, nem ezt kéne csinálnom! Valami egészen mást, fontosat.

Türelmetlen komisz gyerek! Miért nem tudod, csak egyszer higgadtan szemlélni a világot? Miért kell neked mindig lázongnod? Ez kaptad, ez van. NINCS MÁSIK! Ezzel kell beérned. Hogy mersz lázadni, mikor megadtam neked mindent? Családod, egészséget, otthont, jó körülményeket. Kezedbe adtam a tudást, mit ha akarnál bármikor elvehetsz. Mindez nem elég?
Várj. Idővel megérted azt is, amire nincsen szó. Csak légy türelmes.

Nagy utazás

Jövőhét szombaton Erdélybe megyek motorral. IGEN, mindenki jól olvasta motorral. Ugyanis elmegyek bátyámmal meg még több száz motorossal Torockóra és árva gyerekeknek viszünk adományt, ruhákat, játékokat. Ártándról indul a menet. Nos eleve Ártánd 170km, utána ki Erdélybe .... le se merem írni. Bátyám már évekkel ezelőtt is akart menni, de most adta rá a fejét igazán. És poén szinten megkérdezte, hogy nem megyek e el vele? Én meg szinte egyből rávágtam, hogy naná. Ez azért vicces vagy épp félelmetes, mert mindenki tudja, hogy nagyon félek a motorokon, enyhén villog a beszarás jelző egy-egy élesebb kanyarnál. DE azért szeretnék, elmenni, mert a gyerekekért kibírom, legalább leküzdöm a félelmem, és még egy jó lecke is lesz az élettől. Szombaton megyünk, egy Panzióba alszunk, és vasárnap jövünk. :) Nagyon készülök rá lelkileg, nézegetem a motoros kabátom, a menő sisakom, meg persze a térképet. Elképzelem a a gyönyörű hegyeket a friss levegőt, ez adjon nekem erőt most. :P Ha soha többet írnék a blogra, azt mindenki érteni fogja. De a biztonság kedvéért, megköszönöm, hogy eddig olvastatok, meg az aranyos kis megjegyzéseket! Neki vágok egy nagy útnak vándorhoz híven. Tarisznyámban vega kaja, szívem minden dobbanása az kiáltja SZABADSÁG, JÖVÖK!

Színház az élet!

Nos a suli elkezdődött. De ezt már mindenki észrevette gondolom. Ennyit erről.
Első számú közleményem, hogy felvette a Szegedi Piarista Gimnázium Mestertanoda Színjátszó szakára. És már szerepet is kaptam az Isten a metrón című darabban. Ami egy nagyon jópofa kis darab komoly mondanivalóval. Én egy eltévedt nőt játszok, aki a egy utcát keres, de senki nem segít neki, végül Isten elmagyarázza neki merre kell mennie, de aztán kicsit összebalhéznak. :D
A fellépés Baján lesz, egy másik színjátszó csoport előtt. Október közepefele azt hiszem. :)
Mindenki nagyon szorítson értem, szükségem lesz, főleg mikor a közönség fele kell néznem és beszélnem...., remélem visszatudom fogni a lámpalázam , és nem kukulok meg. :P

Kezdődik az év

Holnap beköltözök a koliba. Tudom, hogy nagyon fogok hiányozni, de pár napig nem leszek. :)
És kb ennyi.

Cupp