Pénzt kértem a barátaimtól az álmaimra

Nem régiben száz egynéhány ismerősöm fura levelet kapott Tőlem a Facebook-on. Kemény lélekmunka volt, nem csak az, hogy beismerjem segítségre van szükségem, hanem, hogy megírjam és elküldjem. Őszintén megvallom nagyon féltem, saját és mások ítéletétől. Úgy éreztem pénzt kérni..., hogy Nekem kell pénzt kérnem az nagyon távol áll Tőlem. Talán legnagyobb félelmemmel néztem szemben. Azzal, hogy nem akarok senki terhére lenni, másoknak problémát okozni. Másfelől ha magamba nézek, Én is mindig adtam, segítettem ahol csak tudtam, amennyire csak Tőlem tellett. Sokáig hezitáltam, de mivel ezt tudtam csak kitalálni utolsó megoldásként megírtam a levelet. Környezetembe lévő barátaim biztatására el is küldtem. Nincs ezen mit szégyellni, ez normális- mondták. 

Akik ismernek tudják, hogy mindig is a környezetvédelem éltetett. Ezért is, meg még ezer ok miatt szeretnék öko közösségben élni, ahol hozzám hasonló szemléletű, vegán életmodú emberekkel élnék együtt harmóniában a természettel. Tavaly megtaláltam a helyem a Balaton mellett, félig ki is fizettem a a másfél hektáros földet, mielőtt kimentem Dániába. Az volt terv, hogy dániai tanulmányaim mellett összedolgozom a másik felét. Amely sajnos nem teljesen sikerült. Viszont engem köt az adásvételi szerződés amely március 31.-ig kötelez a fizetésre. Két három hét alatt pedig szinte lehetetlen összerakni a hiányzó összeget Magyarországon. 

Hiszek az emberekben! Amíg van bármi lehetőségem addig küzdeni fogok, vagy így vagy úgy. És csak a leges legutolsó lesz az, hogy adósságba hajtom a fejem. Mínuszról, ilyen lelki teherrel nehezen kezdi el akárki az önálló életét. Persze első dolgom lesz munkát keresni, amíg ki nem alakul teljesen a kert, a kis biogazdaság és nagy mértékben önellátó nem leszek. 

Röviden tömören ez a helyzet most. Több, mint 800 ismerősöm van Facebookon, ha csak egy nagyon picikével tudnának most segíteni akkor később sokkal többet tudnék vissza adni. Mégse küldtem el mindenkinek a kérésemet. Nem tudom mi alapján válogattam ki Őket, de mindvégig szeretet volt bennem. És bíztam, hogy nem háborodnak fel és szégyenítenek meg. Volt akiről tudom, hogy tudna segíteni, de nem küldtem el Neki. Így alakult ennyit bírt el a lelkem. 

Olyan emberek írtak, és küldtek nekem pénzt, akikkel évek óta nem is beszéltem. De szeretet volt Bennük, megértés, és sok sikert kívántak az álmaim megvalósításához. Megható. Tényleg tiszta szívemből köszönöm! Nagyon sokat jelent ez most Nekem! 

Természetesen megértem azokat, akiknek ez most nem áll lehetőségében. Imádlak Titeket, köszönöm, hogy megtiszteltetek a válaszotokkal! 

Nem titok, hogy ebből száz egynéhány emberből, hat ember küldött nekem pénzt. 

Összességében pozitív élmény volt számomra ez a lelki munka. Úgy érzem sokat változott a pénzhez való viszonyom. Fontos tanítás, hogy amikor csak tudunk adjunk, de meg kell tanulnunk elfogadni és kérni, ha az Élet úgy hozza. Én nem magamért vagyok, hanem Mindenkiért. Tudom sokat mondogatom, de így van. Ezért az álmom sem hitelre építem, hanem kapcsolatokra, szeretetre, emberekre. Az Én világom így működik, és csak remélni tudom, hogy érzik a körülöttem lévők, távolból ismerők, hogy Nekik is csak kérniük kell. És, ha tudok, biztos, hogy ott leszek! 

A levél: 

Drága Barátom! Tavaly egy nagyon fontos tanítást kaptam az élettől. Még pedig azt, hogy merjek segítséget kérni. Magányos harcosnak képzeltem magam, aki, ha belerokkan is, de megmutatja a világnak, hogy megy egyedül is. Ez csupán az ego. Ami azt mondja szégyellnem kell magam a hibáimért. Tavaly rizikós helyzetekben szembementem a félelmeimmel és jöttek a megoldások. Vállalom a felelősséget a tetteimért, de nem adom fel, amíg vannak lehetőségeim a megoldásra. Sosem voltam kibékülve a pénz világával, de egyre többen mondták, hogy gondjak úgy rá, mint egy energiára. Ezért kilépve a komfortzónámból, őszinte nyílt szívvel kérem az anyagi segítségedet álmaim megvalósításához. 150.000Ft hiányzik ahhoz, hogy megvegyek egy másfél hektáros területet 10km-re a Balatontól. Ahol permakultúrás és erdőkertészeti módszerekkel szeretnék biogazdálkodni. Ha lehetőséged van rá, kérlek segíts hozzá ehhez az álomhoz 500-1000Ft-al. Ha sikerül megvennem a tanyát, már idén és persze az összes nyáron szeretettel várok mindenkit! Most ez nekem mindennél fontosabb! Köszönöm!

Tóth-Pál Evelin 16200223-10046357 Magnet bank

Egyedül is fejlődök

Valószínűleg már tisztában vagytok vele mennyire fontos nekem a tolerancia. Ez a kis irka-firka oldal is ezt akarná kifejezni. Merjük felvállalni önmagunkat, merjük vállalni az álmainkért vívott csatát. Sok írásom szól a fiatalság nehézségeiről, biszexualitásról, avagy úgy általánosságban a párkapcsolatokról. Szeretem írás közben elemezni magam, és a viszonyomat egy-egy kapcsolódáskor. Ez segít megérteni az érzelmeimet, és ezáltal fejlődök. 

Körülbelül két éve vagyok egyedülálló. Vannak időszakok, amikor nagyon nehéz. Nem tudsz mást tenni, csak múltba kapaszkodni. Azon mélázok mit rontottam el, miért bántottuk egymást. Ex barátnők, ex barátok. Őszintén szeretem Őket! Mind az életem, énem egy része. Sokat tanultam Tőlük! Tisztán látom magam előtt, ki voltam akkor, abban a szerelemben. Hogyan mérgeztem meg a kapcsolataimat az elvárásaimmal, amik akkor tájt apróságoknak tűntek. Mestere voltam a lelki terrornak, mint a legtöbb ember, aki birtokolni akarja a másikat. Akiket annyira kifordít magából a hormontúltengés, hogy legszívesebben a másik testébe/ életébe bújna. Elmondhatatlanul sajnálom! Ugyanakkor, ha ezeket a hibákat nem követtem volna el, most nem itt lennék, nem itt tartanék, nem ilyen lennék. Apró léptekkel is, de közelítek ahhoz az emberhez, akivé válni szeretnék. Még valami, amit fontosnak tartok akár ilyen formában is elmondani a volt párjaimnak, na nem mintha olyan sok lett volna, hogy csodálatos emberek vagytok és szeretném, ha mind boldogok lennétek!

Például ilyen felismerésekre tehetsz szert, ha sokáig egyedül vagy. Egy számomra nagyon fontos személy, hula tánc oktatóm, Ági, mondta, hogy nem arra kell koncentrálnunk, hogy bevonzzuk a jövendőbeli párunkat. Hanem azt a kérdést kell feltennünk magunknak, kivé kell váljak vagy fejlődjek, hogy a másik életébe boldogságot vigyek,hogy méltó legyek rá? Talán nem pontosan így volt, de remélem érthető a lényeg. Például Én nagyon sokat dolgozok azon, hogy elfogadjam magam, ezáltal belátom hibáimat, feldolgozom a bennem lévő fájdalmakat, hiedelmeket, így fejlődöm. És az esetleges jövendőbeli páromnak, már nem kell attól tartania, hogy addig manipulálom és provokálom amíg bele nem megy az általam gerjesztett játékba, csak, hogy ráigazoljon arra a hiedelmemre, hogy büntetést érdemlek, mert rossz ember vagyok. 

Azt hiszem tizenhárom éves korom óta nem voltam ilyen hosszú ideig szingli. Hullámvölgy. Gyakran kínoz a magány. De csak azért mert még nem jöttem rá, hogyan szerethetném önmagam. Ez kéz a kézben jár az önelfogadással, de, ha rájöttem mindenképp tudatom Veletek! Mi lesz most, hogy vettem egy tanyát a Balaton mellett? Ott leszek egyedül? Találok e olyan párt, aki úgy szeretne élni, ahogy Én?  Csak, hogy válaszoljak magamnak, és másoknak, akik a leggyakrabban teszik fel ezeket a kérdéseket nekem. Nem leszek egyedül. Alakulóban van a vegán tanyaközösség. A magányra nem is lesz időm gondolni mikor látástól mikulásig dolgozunk. Másrészt remélem sokan meglátogatnak majd. Arra pedig, hogy találok e olyan személyt, aki velem szeretne és olyan mód élni. Őszintén nem tudom. Nem aggódok emiatt, Én nem tudok mást tenni, mint haladni az utamon. Vagyok, aki vagyok. És az álmaim nem adom fel Senkiért, és mást sem kérek erre! De azért, ha ismertek Rob Greenfieldhez hasonló férfit vagy nőt, küldjétek el Nekem postán! :)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  

Ki vagyok és mit akarok?

Szeretettel Köszöntelek! 

Amanda vagyok, 21 éves, ifjú nő, az Alföldről, pontosabban a Román határ mellől származok. Már gyermekként megszállottan kerestem a dolgok értelmét. És keményen lázadtam a felnőtt világ ellen, ami csak megmondta, milyennek kell lennem, mit kell tennem, mi lenne a jó nekem. Igazi magyarázatot nem kaptam, csak, hogy ne szemtelenkedjek, és fogadjam el, hogy koruknál fogva a többi ember többet tud Nálam, és Nekem, mint tudatlan gyermeknek visszakérdezés nélkül el kell fogadnom (már csak tiszteletből is), amit a tapasztalt, felsőbbrendű, már már bölcsnek titulált, tanítók, tanárok, felnőttek mondtak Nekem. "A gyereknek Hallgass, a neve." Több szinten tapasztalhatjuk az elnyomást, manipulálást, agymosást, félelemben tartást, az egyéniségünk teljes kizsigerelését, megaláztatást, amit kapunk egészen onnantól, hogy kikerültünk a család védőszárnyai alól, és megkezdtük az óvodát. Egészen, meddig is? Míg bele nem törődsz, hogy az Élet szar, és Te is egy szardarab vagy úgy mellesleg. Amíg kiég belőled a hit és a remény, és át nem kapcsolsz túlélő üzemmódba. Amíg nem leszel Te is egy zombi a sok közül, aki azt hajtogatja "MAJD CSAK LESZ VALAHOGY".  Ezt Én sosem tudtam elfogadni, se megérteni, felfogni. Nem hiszem, hogy ennyi csupán az élet! Munka, amit utálok, de kell a pénz, férj, akivel megszokásból és kényelemből vagyok együtt, gyerek társadalmi kötelezettségből, meg persze hitel a túléléshez. Persze tudnám sorolni még a félelmeimet, de ez most egy pozitív írás akar lenni, tele helyesírási hibával! Jó még egy kis negativitás aztán ígérem jobb lesz! 

Szóval láttam, milyen jövő vár Rám, mibe akar a rendszer és a társadalom belekényszeríteni. Nekem is, mint sok más fiatalnak voltak öngyilkossági kísérleteim. Teljesen bele voltam betegedve a világfájdalmamba, a szívembe zártam Mindenki helyzetét, ahogy most is, hisz össze tartozunk, egy helyről jövünk, MI, EMBEREK. Miután megtaláltam az Életem értelmét, már nem volt gond. Mai napig ezt hiszem és vallom: Nem Magamért vagyok itt, hanem Mindenkiért. Az Életem nem az Enyém, hanem Mindenkié! Felelősséggel vagyok embertársaim iránt, az élővilág, a természet iránt! 

Ez hajt előre, ez az Én motorom! Ebből fakad minden. 

Hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Olyan hivatásokat választottam amelyek során emberekkel vagyok kapcsolatban, emberek segítek legjobb tudáson szerint, a legnagyobb szeretettel. Mint a gyógypedagógiai, és masszázs terapeuta, vagy családi napközi segítő munkatársa.   

Vagy a természet és állatvilághoz való alázatom, tiszteletem és szeretem. Ezért vagyok 9 éve vegetáriánus és lassan egy éve vegán. És ezért szeretnék, a lehető legkisebb negatív hatással élni a természethez közel, vagyis inkább a természetben. Olyan vagyok, mint egy hasznos növény, ami megköti a széndioxidot, és tápanyaggal látja el a többi növényt a környezetében, de sokan észre sem vesznek, vagy azt gondolják Rólam, Én is csupán egy gaz vagyok. 

Valahogy így látom magunkat, akik másként gondolkodnak, akik mást szeretnének. Akik fel is fogják mekkora a baj, és tenni is akarnak ellene. Akiket, Mindenki bolondnak néz. Akik tanyán szeretnének élni, akik önellátásról és rabszolgamentes világról álmodnak. Akik komposztálnak, vagy paradicsomot ültetnek az erkélyükre, mert megtehetik. Mert tudnak önállóan döntést hozni és a szívükre hallgatnak, nem a reklámokra. 

Hiszek az emberekben! Egyre többen ébrednek fel, változtatnak önző szokásaikon! Egyre több a remek, közösséget kovácsoló kezdeményezés mint például: Szatyor bolt, Cargomania, Közösségi Kertek, Kisközösségek átalakulóban, Reciklista, Ökofilmklub, Budapest és a Debrecen Bike Maffia, Food not bombs, Repair Café Hungary, MÁK - Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért, Hajtás pajtás, Ligetvédők, noPack bolt, Messzelátó, Védegylet, Humusz, Magnet, WWOOF Hungary, Nem Adom Fel Café és Bar, Bringázz a Munkába, Csobánkapuszta, Minden doboz visszajár, Suska közösségek, Retextil, Bio Pipacs tanya, Ökoanyu,Tudatos Vásárlók Egyesülete, SZIKE, KörTe Egyesület.... és még nagyon nagyon sokan mások! Ezek mind olyan kisvállalkozások, cégek, egyesületek, alapítványok, mozgalmak, helyek,stb, akik tenni szeretnének valamit egy jobb világért! A legtöbb helyen teljesen önkéntesen, társadalom tudatból. Bármi is foglalkoztat, be tudsz csatlakozni valahova. Jót tenni, másokon segíteni, értékesnek, fontosnak érezni magunkat a legjobb érzés a világon! Sosem vagy egyedül a gondjaiddal, a bánatoddal, csak merj nyitni az emberek felé, és újra kapcsolódni. Az igazi boldogság, ha van kivel megosztani. De szerintem nem kell több közhelyt leírnom! Hajrá Magyarország! Hajrá Emberiség! Változtassunk, MOST! 

Egy kislány sír a játszótéren

S most, hogy itt hagytad az illatod, mondd, mihez kezdjek? Lógva hagytad bennem az adrenalint. S boldogságom remény pillangóját kemotoxal fújtad le. Eddig és ne tovább azzal, hogy szeretetet osztogatok gyomorrúgásokért cserébe! Oly nehéz nem gyűlölnöm magam... Megállítani a gondolatok orkánját, amelyek azt mondják: Biztos kövér és undorító vagyok. A másik lányhoz képest senki vagyok.

Felnőtt nő vagyok. El tudom fogadni, hogy a barát zónában ragadtam. Ugyan olyan szeretettel gondolok rá, mint azelőtt. Azt nem tudom elfogadni, hogy nem értékelem magam. Hogy szeretet adok, aztán meg bocsánatot kérek érte. Megalázkodok. Féreg vagyok, aki azt hiszi önostorozását látva dobnak neki majd egy kis figyelem morzsát! Én sosem leszek önző kőszívű! Ellent mondana a létezésem alap tézisével. Azért vagyok itt, hogy boldogságot vigyek a megkeseredettek szívébe, és reményt adjak, örök érvényű ragyogását a mindenségnek. 

Örök álmodozó

A bennem élő remény halhatatlan. Még, ha saját magamat is korbácsoltam halálra olyan önfeláldozásokkal és megalázkodással, mik csak keveseknek adatik meg. Jelenleg a számomra legnehezebb kérdés: Mit akarsz? 

Azt akarom, hogy fontos legyek annak, aki nekem is fontos. Azt akarom, hogy tiszta szívből szeressenek, vagy sehogy sem. Belefáradtam, hogy mindig Én vagyok az erős. Gyenge akarok lenni. Nő akarok lenni, amennyire az lehetséges. Nem akarlak megmenteni és nem akarok már senki életének a megváltója lenni. Nem akarok bohóc lenni, csak, hogy nevetni lássalak. Nem akarok jobb lenni Nálad. Megadom magam. Nem kellenek az ámításaid! 

Azt akarom, hogy elfogadd, hogy nem eszem húst! 

Azt akarom, hogy néha engem válassz a munka vagy a család helyett!

Azt akarom, hogy ne bánts a súlyom miatt!

Azt akarom, hogy a fontos pillanatokban legyél mellettem! 

Úgy érzem becsaptak, megaláztak. Sokadjára érzem, hogy minden mindegy vagyok. Eldobható. Értéktelen. Lecserélhető. Felesleges. Utolsó. Nem számítok. Csak ez fáj. 

Nem tudom kezelni. Nem tudok mást érezni. 

Mégis remélem, egyszer fontos leszek magamnak.