"Tanácsadás"?

Egyik nagyon jó barátnőm azt mondta, kezd az oldal átmenni tanácsadós izébe. Tény, hogy szívesen lettem volna pszichologikus, de nem igazán szeretek tanulni, szóval elvetettem az ötletet.
Igen szeretek tanácsokat adni, rávezetni embereket a helyes útra, vagy csak megmutatni azt. Egy időben sok barátom volt depis így hát valahogy hozzászoktam, hogy harcoljak másokért. Mármint a lelki békéjükért. Nem képzelem magam senkinél sem okosabbnak..., csak leírom milyen érzéseket éltem át, és , hogy "tanácsot" adjak, hogy mit hogy lehet kikerülni vagy kimászni belőle. Elolvasod, és vagy megfogadod vagy nem..., ez a saját döntésed. Mindenesetre én senkinek nem akarom megmondani, hogy mit csináljon, mert szabad ember vagy és azt csinálsz amit akarsz...
Höh remélem azért értelmezhető volt ez a maszlag valamennyire...

További szép napooooooot!

Álomvilág

Megálmodjuk az álmokat vagy bennük élünk? Ez a két dolog sűrűn találkozik, mégis óriási a különbség köztük. Álmok nélkül nem lehet élni. Akinek nincsenek álmai, vágyai… annak nincsenek tervei, annak nincsen életcélja, életkedve… és ebből jön a halál. De az álmodozással se kell túlzásba esni. Olyan célokat tűzz ki magad elé, amik megvalósíthatók, így nem érhet akkora csalódás.
Minden nap mosolyogva ébredsz, az iskolában is remekül érzed magad, sokat nevetsz, és hetedik óra után is nagy vigyorral mész haza. Ilyen NINCS! Talán csak ezt szeretnéd, hogy ilyen legyenek a minden napjaid. Beképzeled magadnak, eljátszod a többiek előtt, hogy minden nagyon rendbe van, közbe meg össze vagy omolva. Álomvilágba élsz. Veszélyes játék. Nem engeded, hogy segítsenek rajtad, mindenkit ellöksz magadtól. Fel kell ébredned! A világ nem tökéletes! És ne legyen mindegy! Először saját magadhoz kell őszintének lenned. Járj el szórakozni, túrázni, mozdulj ki otthonról. Ne hagyd, hogy felemésszen a képzeleted, mert nagyon nehezen fogsz tudni kimászni belőle. Mindenkinek vannak gondjai, ezt nem szégyen bevallani. Nem kell tökéletesnek lenned minden áron, nem kell megfelelned senkinek sem, csak saját magadnak. Hidd el megéri a valóságot választani. Annyi szép dolog van az életbe. Minden napnak megvan a maga szépsége, csak tudni kell látni. Ne csak nézd, lásd is! Nehéz mindig optimistán felfogni a dolgokat, de ez nem ok, hogy kitalálj magadnak egy álomvilágot. Tudj értékelni kis dolgokat, és egyszer, ha az élet megszán nagyon boldog leszel. Ne add fel! Ha hiszel magadba, bármire képes vagy! Tiéd lehet az egyik legnagyobb erő, csak annyi kell, hogy akard, és higgy benne.
Én például mindennél jobban szeretnék író lenni. Írni szinte mindig van kedvem, alkotni valamit, megvalósítanom az álmaimat. Ezzel csak az a baj, hogy ihlet az nincs legtöbbször. Megvallom, keményen meg kell dolgozni érte. Nem olyan könnyű ez. De próbálkozok, nem adom fel…, mert hiszek magamba, képes vagyok rá. Bárhogy is szeretném, ezt nem tudom siettetni. Türelmesnek kell lennem, de ha igazán akarom, akkor biztos sikerülni fog…, ha meg nem, az se baj, öreg koromra lesz mit olvasnom.

Magányról

A magányt mindenki ismeri, főleg mivel szinte állandóan megjelenik írásaimba. Vannak, akik megoszthatják valakivel az érzésüket, és vannak akiknek ez nem adatik meg. Beszélnünk kell róla. Muszáj.
Ezt az érzést akkor érezhetjük, ha a párunk otthagyott a picsába, vagy nincs aki otthagyhatna. Ha a barátok támogatása már kevés, ha már csak egy őszinte ölelés kellene, egy szerető szívtől. Magány sokszor barátkozik a Hiánnyal. Tehát hiányzik valaki, vagy valami, ezért magányos vagy.
Ezt csak úgy küzdheted le, ha FELKELSZ A KURVA GÉP ELŐL ÉS ELMÉSZ BULIZNI!!!!!!!
És új embereket ismersz meg..., és a helyett, hogy itt sopánkodsz velem, megismerheted a jövendőbeli szerelmedet...Sosem tudhatod...Még itt vagy?!?

Boldogságról

Néha még én magam is kételkedem, hogy létezik e..., de hát mit érne az egész, ha nem kéne megküzdenünk minden egyes mosolyért? Valószínűleg semmit. Gondoljuk csak el, milyen unalmas lenne a világ szenvedés nélkül..., igaz ritkán vagyunk boldogok, de amikor azok vagyunk, annál jobban tudjuk értékelni az a kis időt is.
Egyébként meg senki, és semmi nem akadályoz meg benne. Ha az szeretnél lenni, akkor legyél az. Ilyen egyszerű. Azt csinálsz amit csak akarsz, ez a te életed. Felesleges időt pazarolni a szomorkodásra..., ahogy keresztapám mondta: "szard le a világ véleményét, mert is szarik a tiedre." Tehát csináld azt amihez kedved van, ha énekelni akarsz a buszon énekelj, ha ez neked ciki, akkor tényleg az...
Csak rajtad múlik. Te döntesz. Én mindenesetre most lenyírom a füvet, azután valószínűleg kézenállok majd, mert úgy van kedvem. Miért ne?

Versike

Szerelem

Van benne valami csalfaság,
Bántó, olykor boldogság.
Sármos, néha szenvedélyes,
Csábít a halálba, a mennybe.
Gyermek ezt nem értheti,
Ez több mint egy szó, csupa szív.
Mámoros mámor, nem játék…
Lelket megőrlő kalandos érzés.
Vadon ejt, felfal,
Gyengéden megnyúz, és elhagy.
Könnyeiddel oltja szomját,
S idő után, ha abbahagytad a sírást,
Jön a váltás.

Smeth
2009.03.31