Őszintén élni

Eddig úgy éltem, hogy fontos akartam lenni. Nagy tetteket akartam véghez vinni, amikben csak Én láttam a nagyságot. Mindig valaki más szerettem volna lenni, mint ami. Vékonyabb, kedvesebb, hasznosabb. 
Folyton ismételgetem magamnak, hogy nem kell megfelelnem senkinek. Ez megnyugtat és enyhíti a rám nehezedett nyomást, ami minden nappal egyre nehezebb. 
Csernus doki döbbentett rá, hogy amíg nem vagyok őszinte önmagamhoz műéletet élek. Minden napra egy maszk, apró kis cselekkel kitérni a "Hogy vagy? Mizujs?" kérdések elől és még csodálkozok, hogy senki nem veszi észre, hogy minden pillanatban meghalok kicsit, amíg ezt a szerepet játszom. 
Meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogy vagyok, mit szeretnék? Mert őszintén nem tudom. Belekavarodtam már a szerepjátékba. 
Szóval nem kell úgy tennem, hogy szeretem amit csinálok...Micsoda megkönnyebbülés. S, hogy ehhez mit szól majd a világ... Ha elhiszed mások véleményét, máris csapdába estél. Gondolatok nem mindig felelnek meg a valóságnak. A szavak nem értékállóak. Még a tettek is megkopnak az idő múlásával, más emberként visszatekintve. Az életben csak az fontos, mennyit éltél őszintén.. Minden más időpocsékolás és kabaré. 

Valóra vált félelmek

Ebben a hónapban a legtöbb félelmem valóra vált. Azok is amelyektől egész életemben rettegtem. Megkönnyebbültem. Mégis dühös vagyok. Dühös vagyok, mert senki nem akar osztozni az érzéseimen. Tudja egyáltalán a családom vagy a barátaim, hogy mik történtek velem? 

Újra és újra a szemem előtt vannak a képek. És nem tudok szabadulni az érzéstől amelyet magukkal hoznak. 

Nem kell szánalom, nem kell a figyelem. Dühös vagyok mert senki nem értheti igazán, és senkit nem érdekel igazán. És ez, ez az ami kettéválaszt legbelül. Egyedül vagyok a fájdalmammal. 

Ezek nem olyan dolgok, amiket csak elrak az ember egy fiókba a lelke legmélyén és már tovább is lépett. Ez azaz igazi jobb horog amivel az Élet a padlóra küld. Átértékelődnek a dolgok. Megváltozik minden. 

Nagyon megijedtem. Nem attól, hogy meghalok. Az valahogy eszembe se jutott... 

Azon a napon nem csak a motor tört össze..., bennem is összetört valami. Visszahozhatatlanul. Lelkem egy darabja ott maradt az esőben a betonon. 

Amikor a paraszt üti le a királynőt

A sakkban a királynő a legfontosabb bábu. A paraszt pedig a legkevésbé értékes. A királynő, aki fontos, legyen most az Ego-m. A paraszt, akiről azt gondoljuk kevésbé értékes pedig az Én tudatom. 
A királynő minden helyzetben fontos akar lenni, tehát elkezd megfelelni az elvárásoknak. Én is szeretnék vékony lenni, jó jegyeket kapni, párt találni stb stb. Ezek fontos dolgoknak tűnnek, amikért áldozatokat kellene hoznom. 
Viszont, ott van a paraszt. Kivan téve az előítéleteknek, társadalmi elnyomásnak, és befolyásnak. Ő egy kevésbé értékes bábú. Ámbár a paraszt azaz az Én tudat, tudja azt is, hogyha jól lép, akkor leütheti a királynőt. Nem kell mássá válnia valaki kedvéért. Egyszerűen nem hiszi el azt magáról, amit a környezete sugall. Mindenre van megfordítás. Vékony szeretnék lenni. Sok vékony lány szeretne olyan lenni mint én. Jó jegyeket szeretnék kapni. Nem a jegytől függ a tudásom. Szeretnék párt találni. A párom önmagamért szeressen és ne egy magamra erőszakolt megjátszott karakterért. 
Vágyaim elérése során, sosem szabad lealacsonyítanom magam, feláldoznom egyéniségemet. Mert az elért cél nem fog okozni igazi sikerélményt, ha közben leromboltam belső világom. Csak akkor üthetem le a királynőt, ha nem hiszem el, hogy egy értéktelen ember vagyok és nem akarom másnak mutatni magam, mint ami valójában Én vagyok. És csakis Én lehetek. 
Ezt most önvigasztalásképp írtam le. Márpedig, hogy teljesen normális, hogy vannak érzéseim és nem kell úgy tennem, mint akinek nincsenek. Mert ez is csak Én vagyok. 

Mi figyel kit, ki figyel mit? KI FIGYEL KIT??

Míg a kamerák megfigyelnek a csodavilágnak berendezett bevásárló központok polcai közt, eltűnődtem, vajon ez lehet e a Mennyország?. Mindent félkész állapotban, műanyagba zárva, gyűjthető matricával ajándékba megkaphatok. 
Mostantól a boltba se kell elmennem. Nyugodtan nézhetem tovább a tv-t. Elég, ha interneten megrendelem mit is szeretnék majd a tányéromra tenni, és valami jól fizetett rabszolga házhoz hozza nekem egy műanyag zacskóban. Hisz már Talma is így csinálja. 
S még van pofánk panaszkodni?! Olyan csodálatos világban élünk, ahol pénz többet ér az emberi kapcsolatoknál. Mostantól nem kell köszönnünk sem eltűrnünk a szegény pénztáros savanyú ábrázatát. 
Amíg a barátaim a telefonjaikat nyomkodják, elgondolkodom, hogy a kamerákon kívül ki figyel még rám? 

Ha kiírnám facebook-ra, biztos több értelmet nyernének az érzéseim, vagy gondolataim. Valaki biztosan elolvassa. Viszont, ha nem lenne facebook, nem lennének sem érzéseim se gondolataim. Nem írna senki rám, hogy "Szia! Mizujs?". Nem hívnának fel, mert sok a hívásadó. Vagy arról már mindenki megfeledkezett? Írna e valaki egy levelet, olyan borítékos fajtát amin bélyeg van? 
Ez csak egy gondolatmenet. Mégis számomra elég valóságos. Egyúttal meg is halhatunk, úgyis fontosabb mindenkinek, hogy szintet lépjen a candy crash-ben, vagy lényegtelen dolgokról fecsegjen, másokat megalázzon, másokon röhögjön. 
Valami kezd eltűnni. Ez csak engem zavar? 

Szingli királyfi bérelhető szeretetért

Mi nők mennyit abajgatunk, hogy nincs egy normális pasi sem. Mert a normálisnak hitt egyedekről is mindig ismétlem mindig kiderül, hogy irtózatos nagy seggfejek, vagy jobb esetben melegek. 
Viszont a jófiúk nem kellenek. Nem azért mert ilyen kis kinyalt seggű anyuci apuci pici kis klón majma lenne, hanem mert nincs bennük kihívás. A rossz fiúk, vagy másképpen címeres seggfejek, azokban van. Lehet erőlködni bőven, hogy valami érzést vagy kedvest szót kicsikarjunk belőlük. Ebben látjuk sikerélményeinket, és fontosnak érezhetjük magunkat pár hónapig. Csak, hogy jön a váltás kis szívem, újabb erős lelkületű nőszemély, aki majd eleget udvarol az érzelmi nyomoréknak, mikor mi már belefáradtunk. És a végén, még Te leszel a ribanc. 
Egy érzelmesebb srác már buzis? Most ez komoly? Ha kapunk egy verset, fejvesztve menekülünk, mert ez aztán az ijesztő. Húha itt van valaki, aki kimutatja az érzéseit, amiért egész eddig rinyáltam... És futás. És csodálkozunk, hogy nem értenek Minket? 
Annyi rendes pasit ismerek, egy kezemen nem tudnám megszámolni. Helyesek, kedvesek, jó a humoruk, férfiasak, figyelmesek. Igazi királyfiak. Mi kell még? És mégis mind egyedülálló. Ezek a pasik is csak egy értelmes nőt szeretnének, aki a mellkasukon alszik és néha kedveskedik egy ágyba reggelivel. Nem szégyenli a testét előttük és őszintén elmondja, ha bántja valami. 
Elvárások visszavesz, szeretet padlógáz!