Kezdődik az év

Holnap beköltözök a koliba. Tudom, hogy nagyon fogok hiányozni, de pár napig nem leszek. :)
És kb ennyi.

Cupp

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BLOGOCSKA!

Ezúton szeretnék BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNNI a Blogomnak!!!!
Két évvel ez előtt, augusztus 22-én hoztalak létre, érzéseim, vágyaim, gondolataim kifejezésére.
Szeretném megköszönni, a rendszeres olvasóknak, hogy vették a fáradtságot a regisztráláshoz!!! Továbbá köszönöm a sok sok megjegyzést, amit firkálmányaimhoz írtatok, és a bátorító e-maileket!!!
A blognak is sokat köszönhetek. Rajta keresztül ismertem meg néhány jó barátot is, köztük Pudingot is! :D (L)
Hamar eltelt ez a két év. Voltak jó napok, rossz napok, optimista és elveszett hangulatok.
De minden érzés az élet része.

Még egyszer köszönet MINDENKINEK!!!!

További szép napoooooooooooooooooot!!!

Hibáiból tanul az ember

Vannak bizonytalan heterok, akik bizonytalanságukkal már sok leszbikus lányon tapostak már keresztül. Ha szándékosan, ha nem.
Egyik nap téged akar megcsókol, másik nap meggondolja magát. Aztán ha elég buta vagy, (mint pl.: én) akkor engeded neki, hogy ezt megcsinálhassa veled még egyszer. Hiába telt el annyi idő, még mindig gyengéd szálakat kötsz hozzá, és beveszed, hogy megváltozott, hogy komolyan gondolja. És itt a hiba, hogy nem. Nem.
Azt tanácsolom minden meleg srácnak és leszbikus nőnek, hogy hagyják a heterokat. Egy éjszakás kalandnak esetleg, de komolyabb szándékkal semmiképp nem szabad velük kezdeni.
Általában mindig két pofon kell, hogy az arcod egyik fele se maradjon hiányba. Így már nem mész vissza kérni még egyet. Vagyis ha kétszer átbasztak, harmadjára a normális ember már nem engedi. :) Ez egy lecke. Nekem is mondták a barátaim, hogy ne. Heteroval és biszexuálissal nem érdemes kezdeni, mert pofára esel. Jó diák voltam, megtanultam. És örülök, hogy most, mint később.

Körforgás

Vannak emberek, akik fölött eljár az idő, még sem változnak. Van aki mindig is gonosz volt veled, és már nem is várnál el mást. Kérdés az, hogy meglehet e változtatni a gonosz embereket?
Az elmélet az mondja: meg persze, semmi sem lehetetlen. Ahogy sokan a kómából is felébrednek, egy gonosz embert is fel lehet ébreszteni.
Először szembe kell állítani tetteivel. Rá kell ébreszteni, hogyha nem változtat, sokat veszíthet.
A gyakorlatban pedig egész más a helyzet. Hogy mondod meg akárkinek is (aki közel áll hozzád), hogy teljes szívedből gyűlölöd amiért annyit bántott, és reméled, hogy az élet majd megbünteti mindenért. Viszont, ha nem teszel semmit, akkor tovább fog bántani. Hiába nincs már hatalma feletted, érzelmileg nem zavar már, attól még egy tüske marad a tenyeredben. És ez a tüske sok rossz emléket fog idézni, ha az illető már el is hunyt.
Bosszúnak nevezhetnénk azt, hogy valaki megvárja, amíg a lelki korbácsolója gyenge pillanatába esik, és akkor támad rá, amikor a legtehetetlenebb. Megoldás lenne az efféle kegyetlenség, mintha csak valaki rátaposna egy picike bogárra ami a hátára van fordulva és hiába kapálózik nem tud visszafordulni?
De hisz ő is ezt tette velem. Akkor bántott, amikor a legsebezhetőbb voltam. Jogomban áll ugyanezt megtenni vele? Az eszem azt mondja: természetesen nem. Mert akkor az ő szintjére süllyednél. De a szívem, úgy kacagna, ha látná ugyanúgy szenvedni saját mocskában.
Én is gonosz ember vagyok, amiért azt szeretném, hogy ne bántson többé?
És ha az is lennék, miért érdekelne?
Akkor lenne a legnagyobb hatalmam fölötte, ha megbocsájtanék neki. Erre ugyanúgy képtelen vagyok, mint ő arra hogy megváltozzon.
Ki vagy mi fogja megszakítani ezt a körforgást?

Alkoholos mámor

"Arról álmodozom, hogy a karjaimba tartom, édes szavakat súgok a fülébe. Aztán megcsókolom a vállát, a nyakát, az ajkait. Olyan ez mint a tökéletes hazugság. Mindketten tudjuk, hogy nincs közös jövőnk, de a csók mégis oly szenvedélyes és magával ragadó. Nem lehet harcolni ellene. Úgy vigyázok rá, mintha csak lágy szellő lenne egy forró augusztusi napon. Megjegyzem az összes pillanatot, jól a fejembe vésem illatát, mert tudom, ha vége nyárnak, már csak fagyos szelek fognak süvíteni. Nem akarom elengedni, úgy ragaszkodom hozzá mint csecsemő az anyjához. Ő minden táplálékom az életető ambróziám, nektárom. Úgy érzem ha elengedné kezem, azzal egy egész darabot tépnének ki belőlem.

Sosem gondoltam volna. Váratlan volt, de megtörtént. Az a csók nekem igazi volt, még ha neki csak egy alkoholos mámor. Úgy szeretnék vigyázni rá, megóvni mindent rossztól…

De hiába minden, szétmarcangol idebent a fájdalom, felébredek, vérzek, vérzek…meghalok."

Előfordulhat bárkivel, hogy az alkoholtól megrészegülve csókolóznak legkedvesebb barátjukkal. Jó helyzetben vagyunk, ha mindkettőnknek ez csak egy véletlen, érzésektől mentes csók. Ám ha ez nem így van, szörnyen bántó tud lenni. Mert további érzelmek fejlődhetnek ki belőle. Mintha csak egy aprócska magból óriási fa nőne ki. Ilyen helyzetben két választásunk van. Elfelejtjük a történteket, és megőrizzük a barátságot. Vagy véglegesen véget vetünk a barátságnak. Én az első lehetőséget választom.

És mindenkinek tanácsolom, hogy ne engedje, hogy az alkohol befolyásolja. Még ha akkor épp jó ötletnek is tűnik....