Az én rádióm a RádióPink!

Az igazság az, hogy az előbb egy szörnyű bejegyzést akartam írni. Iszonyatosan rossz kedvem van. De mit tesz a Rádió Pink, csak nem csodát? A zene mindent meggyógyít! Köszönöm Skacok! Ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa a RádióPinket!!!
Még akkor is, ah nincs rossz kedve. :P Katt a képre (oldalt).

Rossz hangulatomban...

Az utóbbi napokban elég kalandos volt az életem. De erről majd később mesélek. Most inkább arról firkálnék ide, ami legjobban foglalkoztat (még mindig).
Hogy is van ez? Leszbi? Nem leszbi? Homofób heterok? Barátok vagy ellenségek?
Egyáltalán jogomban áll megsértődni egy olyan barátra, aki semmit nem tud az LMBT világról, de mégis betegnek nevez. Mert, hogy ez "nem normális".
Akkor mi a normális dolog? Drogozni? Minden hétvégén jó bekurni a helyi dizsiben? Vagy egymást fikázni az interneten?
Normális dolog az, hogy a heterok dugnak a játszótereken, a parkokban akár nappal is?? De a melegek nehogy megfogják egymás kezét az utcán mert milyen dolog az már? Hát mit képzelnek magukról.... Egyszerűen nevetséges ez az egész ami ebben az országban megy.
Nincs már miért aggódni, 2012 meg ilyenek. Mert az emberiség igyis-úgyis kihalófélben van. Most már csak szörnyetegek vannak. Aggresszív gyűlölködök akik mások bántásában lelik örömöket. Paraziták. És mindenütt. Nincs már szent lélek...
És ha már az ember saját barátait sem fogadja el olyannak amilyen...
Akkor most eltűnik a barátság, aztán a hit, a szeretet és mindenki legyilkolja a másikat, mint a vágóhidakon az ártatlan állatokat.

Aki a kicsit nem becsüli....

Dédipapám idén tölti 98. életévét. Megélt két világháborút, évekig fogságban volt. Minden nap több mint 5km-t biciklizik. Viszonylag jól lát, viszont hallása már nem az igazi kicsit hangosan kell vele beszélni. Nagy kártyás ahogy anyukám ágán mindenki. Minden vasárnap nálunk ebédel, és ebéd után természetesen előkerül a pakli. Még ha tercben is van, mindig 2es lappal kezd, de ha mi dobunk neki akkor általában ezt mondja: "Hát kérem szépen ez öt krajcárt nem ér...óóó...." vagy "Nem való semmire."
Tudni kell még, hogy kb 3-4 másodper alatt összead 15db teljesen különböző számot. Korához képest nagyon jó humora van. Imádni való "kis bácsika". Mindig elegánsan öltözik még ha száz fok is van, ing, nyakkendő , rá zakó vagy garbó, meg persze a nagy ballonkabát. :) Mindig megeszi az ételt amit elé rakunk, még ha a leves forró is ő már szürcsöli is befelé. Nagyon remélem, hogy megéli a nagy 100-ast, és persze azon is túl! Hajrá Papa! Szeretünk!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BELLA!!!!!

2009.06.17.-én láttad meg a napvilágot. Mikor hozzám kerültél még csak pár hetes voltál. Kisebb voltál mint egy kismacska, de most kész felnőtt vagy. Szeretném, hogy tudd nagyon szeretlek, és bármit megtennék érted. Egy év alatt úgy érzem sikerült megismerni, tudom miket szeretsz és miket nem. Felfedeztem rengeteg hasonlóságot kettőnk között. Például azt, hogy általában jó kedvünk van, de ha karunk tudunk nagyon komoly és érzelmes is lenni. És szeretjük fitogtatni az erőnket még a nagyobbakkal szemben is. Az ajándékod első felét már megkaptad: automata póráz és kényelmes hám, mert imádsz sétálni, holnap kapsz játékot is.
Nélküled az életem semmit sem érne.
NAGYON SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK BELLA!!!!!

Coming out?!

Sokat gondolkoztam, hogy felvállaljam e önmagam a környezetem számára. Úgy hiszem képes lennék megvívni ezt a csatát, és igenis küzdeni szeretnék a toleranciáért, és azért, hogy a fiatalok tévhiteit eloszlassam az LMBT emberekkel kapcsolatban.
Csak a szüleim miatt vagyok bizonytalan. Őket nagyon érdeklik mit gondolnak mások róluk, fontos a jó példamutatás. Szerepjáték. Ezt várják tőlem is. Másrészt ez az én életem, és nem az övék. És én szenvedek nem ők. Bizonytalan vagyok. Annak ellenére, hogy már a koliban és az osztályomban is voltak pletykák, ügyesen hárítottam. De még mindig feldühít. Legszívesebben azt mondanám, hogy ez az, vágjunk bele akármi is történik majd, bírni fogom.
ITT A NYÁR! A július 4.-ei felvonulásra kimenni nagy merészségre vall. Nemcsak az ellentüntetők miatt, hanem a média miatt is. Ezen sok minden múlik...
El szeretnék menni. Már kész a kis táblám, rajta szép színes betűkkel. Anyukám is látta. Szerintem tetszett neki, és remélem tudja, hogy ez nekem nagyon sokat jelent. Ez az életem....
Csak önmagam szeretnék lenni. De ha a szüleim azt mondják, hogy nem, mert őket bántanám ezzel, szégyent hoznék rájuk és az emberek megvetnék őket, akkor nem teszem meg. - Erre Brian Kinney azt mondaná: ki nem szarja mit gondolnak a szüleid, vagy a többi ember, te irányítod az életed...- De én nem olyan ember vagyok, aki saját szükségleteit előtérbe hozza, szeretteiével szemben.
Tudom, hogy elfogják olvasni ezt a levelet, és ha válasz igen akkor sem biztos, hogy megteszem, ha pedig nem, felnövök, elköltözöm az ország másik végébe,csak és akkor talán...felvállalom.