Pénzt kértem a barátaimtól az álmaimra

Nem régiben száz egynéhány ismerősöm fura levelet kapott Tőlem a Facebook-on. Kemény lélekmunka volt, nem csak az, hogy beismerjem segítségre van szükségem, hanem, hogy megírjam és elküldjem. Őszintén megvallom nagyon féltem, saját és mások ítéletétől. Úgy éreztem pénzt kérni..., hogy Nekem kell pénzt kérnem az nagyon távol áll Tőlem. Talán legnagyobb félelmemmel néztem szemben. Azzal, hogy nem akarok senki terhére lenni, másoknak problémát okozni. Másfelől ha magamba nézek, Én is mindig adtam, segítettem ahol csak tudtam, amennyire csak Tőlem tellett. Sokáig hezitáltam, de mivel ezt tudtam csak kitalálni utolsó megoldásként megírtam a levelet. Környezetembe lévő barátaim biztatására el is küldtem. Nincs ezen mit szégyellni, ez normális- mondták. 

Akik ismernek tudják, hogy mindig is a környezetvédelem éltetett. Ezért is, meg még ezer ok miatt szeretnék öko közösségben élni, ahol hozzám hasonló szemléletű, vegán életmodú emberekkel élnék együtt harmóniában a természettel. Tavaly megtaláltam a helyem a Balaton mellett, félig ki is fizettem a a másfél hektáros földet, mielőtt kimentem Dániába. Az volt terv, hogy dániai tanulmányaim mellett összedolgozom a másik felét. Amely sajnos nem teljesen sikerült. Viszont engem köt az adásvételi szerződés amely március 31.-ig kötelez a fizetésre. Két három hét alatt pedig szinte lehetetlen összerakni a hiányzó összeget Magyarországon. 

Hiszek az emberekben! Amíg van bármi lehetőségem addig küzdeni fogok, vagy így vagy úgy. És csak a leges legutolsó lesz az, hogy adósságba hajtom a fejem. Mínuszról, ilyen lelki teherrel nehezen kezdi el akárki az önálló életét. Persze első dolgom lesz munkát keresni, amíg ki nem alakul teljesen a kert, a kis biogazdaság és nagy mértékben önellátó nem leszek. 

Röviden tömören ez a helyzet most. Több, mint 800 ismerősöm van Facebookon, ha csak egy nagyon picikével tudnának most segíteni akkor később sokkal többet tudnék vissza adni. Mégse küldtem el mindenkinek a kérésemet. Nem tudom mi alapján válogattam ki Őket, de mindvégig szeretet volt bennem. És bíztam, hogy nem háborodnak fel és szégyenítenek meg. Volt akiről tudom, hogy tudna segíteni, de nem küldtem el Neki. Így alakult ennyit bírt el a lelkem. 

Olyan emberek írtak, és küldtek nekem pénzt, akikkel évek óta nem is beszéltem. De szeretet volt Bennük, megértés, és sok sikert kívántak az álmaim megvalósításához. Megható. Tényleg tiszta szívemből köszönöm! Nagyon sokat jelent ez most Nekem! 

Természetesen megértem azokat, akiknek ez most nem áll lehetőségében. Imádlak Titeket, köszönöm, hogy megtiszteltetek a válaszotokkal! 

Nem titok, hogy ebből száz egynéhány emberből, hat ember küldött nekem pénzt. 

Összességében pozitív élmény volt számomra ez a lelki munka. Úgy érzem sokat változott a pénzhez való viszonyom. Fontos tanítás, hogy amikor csak tudunk adjunk, de meg kell tanulnunk elfogadni és kérni, ha az Élet úgy hozza. Én nem magamért vagyok, hanem Mindenkiért. Tudom sokat mondogatom, de így van. Ezért az álmom sem hitelre építem, hanem kapcsolatokra, szeretetre, emberekre. Az Én világom így működik, és csak remélni tudom, hogy érzik a körülöttem lévők, távolból ismerők, hogy Nekik is csak kérniük kell. És, ha tudok, biztos, hogy ott leszek! 

A levél: 

Drága Barátom! Tavaly egy nagyon fontos tanítást kaptam az élettől. Még pedig azt, hogy merjek segítséget kérni. Magányos harcosnak képzeltem magam, aki, ha belerokkan is, de megmutatja a világnak, hogy megy egyedül is. Ez csupán az ego. Ami azt mondja szégyellnem kell magam a hibáimért. Tavaly rizikós helyzetekben szembementem a félelmeimmel és jöttek a megoldások. Vállalom a felelősséget a tetteimért, de nem adom fel, amíg vannak lehetőségeim a megoldásra. Sosem voltam kibékülve a pénz világával, de egyre többen mondták, hogy gondjak úgy rá, mint egy energiára. Ezért kilépve a komfortzónámból, őszinte nyílt szívvel kérem az anyagi segítségedet álmaim megvalósításához. 150.000Ft hiányzik ahhoz, hogy megvegyek egy másfél hektáros területet 10km-re a Balatontól. Ahol permakultúrás és erdőkertészeti módszerekkel szeretnék biogazdálkodni. Ha lehetőséged van rá, kérlek segíts hozzá ehhez az álomhoz 500-1000Ft-al. Ha sikerül megvennem a tanyát, már idén és persze az összes nyáron szeretettel várok mindenkit! Most ez nekem mindennél fontosabb! Köszönöm!

Tóth-Pál Evelin 16200223-10046357 Magnet bank

Egyedül is fejlődök

Valószínűleg már tisztában vagytok vele mennyire fontos nekem a tolerancia. Ez a kis irka-firka oldal is ezt akarná kifejezni. Merjük felvállalni önmagunkat, merjük vállalni az álmainkért vívott csatát. Sok írásom szól a fiatalság nehézségeiről, biszexualitásról, avagy úgy általánosságban a párkapcsolatokról. Szeretem írás közben elemezni magam, és a viszonyomat egy-egy kapcsolódáskor. Ez segít megérteni az érzelmeimet, és ezáltal fejlődök. 

Körülbelül két éve vagyok egyedülálló. Vannak időszakok, amikor nagyon nehéz. Nem tudsz mást tenni, csak múltba kapaszkodni. Azon mélázok mit rontottam el, miért bántottuk egymást. Ex barátnők, ex barátok. Őszintén szeretem Őket! Mind az életem, énem egy része. Sokat tanultam Tőlük! Tisztán látom magam előtt, ki voltam akkor, abban a szerelemben. Hogyan mérgeztem meg a kapcsolataimat az elvárásaimmal, amik akkor tájt apróságoknak tűntek. Mestere voltam a lelki terrornak, mint a legtöbb ember, aki birtokolni akarja a másikat. Akiket annyira kifordít magából a hormontúltengés, hogy legszívesebben a másik testébe/ életébe bújna. Elmondhatatlanul sajnálom! Ugyanakkor, ha ezeket a hibákat nem követtem volna el, most nem itt lennék, nem itt tartanék, nem ilyen lennék. Apró léptekkel is, de közelítek ahhoz az emberhez, akivé válni szeretnék. Még valami, amit fontosnak tartok akár ilyen formában is elmondani a volt párjaimnak, na nem mintha olyan sok lett volna, hogy csodálatos emberek vagytok és szeretném, ha mind boldogok lennétek!

Például ilyen felismerésekre tehetsz szert, ha sokáig egyedül vagy. Egy számomra nagyon fontos személy, hula tánc oktatóm, Ági, mondta, hogy nem arra kell koncentrálnunk, hogy bevonzzuk a jövendőbeli párunkat. Hanem azt a kérdést kell feltennünk magunknak, kivé kell váljak vagy fejlődjek, hogy a másik életébe boldogságot vigyek,hogy méltó legyek rá? Talán nem pontosan így volt, de remélem érthető a lényeg. Például Én nagyon sokat dolgozok azon, hogy elfogadjam magam, ezáltal belátom hibáimat, feldolgozom a bennem lévő fájdalmakat, hiedelmeket, így fejlődöm. És az esetleges jövendőbeli páromnak, már nem kell attól tartania, hogy addig manipulálom és provokálom amíg bele nem megy az általam gerjesztett játékba, csak, hogy ráigazoljon arra a hiedelmemre, hogy büntetést érdemlek, mert rossz ember vagyok. 

Azt hiszem tizenhárom éves korom óta nem voltam ilyen hosszú ideig szingli. Hullámvölgy. Gyakran kínoz a magány. De csak azért mert még nem jöttem rá, hogyan szerethetném önmagam. Ez kéz a kézben jár az önelfogadással, de, ha rájöttem mindenképp tudatom Veletek! Mi lesz most, hogy vettem egy tanyát a Balaton mellett? Ott leszek egyedül? Találok e olyan párt, aki úgy szeretne élni, ahogy Én?  Csak, hogy válaszoljak magamnak, és másoknak, akik a leggyakrabban teszik fel ezeket a kérdéseket nekem. Nem leszek egyedül. Alakulóban van a vegán tanyaközösség. A magányra nem is lesz időm gondolni mikor látástól mikulásig dolgozunk. Másrészt remélem sokan meglátogatnak majd. Arra pedig, hogy találok e olyan személyt, aki velem szeretne és olyan mód élni. Őszintén nem tudom. Nem aggódok emiatt, Én nem tudok mást tenni, mint haladni az utamon. Vagyok, aki vagyok. És az álmaim nem adom fel Senkiért, és mást sem kérek erre! De azért, ha ismertek Rob Greenfieldhez hasonló férfit vagy nőt, küldjétek el Nekem postán! :)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  

Ki vagyok és mit akarok?

Szeretettel Köszöntelek! 

Amanda vagyok, 21 éves, ifjú nő, az Alföldről, pontosabban a Román határ mellől származok. Már gyermekként megszállottan kerestem a dolgok értelmét. És keményen lázadtam a felnőtt világ ellen, ami csak megmondta, milyennek kell lennem, mit kell tennem, mi lenne a jó nekem. Igazi magyarázatot nem kaptam, csak, hogy ne szemtelenkedjek, és fogadjam el, hogy koruknál fogva a többi ember többet tud Nálam, és Nekem, mint tudatlan gyermeknek visszakérdezés nélkül el kell fogadnom (már csak tiszteletből is), amit a tapasztalt, felsőbbrendű, már már bölcsnek titulált, tanítók, tanárok, felnőttek mondtak Nekem. "A gyereknek Hallgass, a neve." Több szinten tapasztalhatjuk az elnyomást, manipulálást, agymosást, félelemben tartást, az egyéniségünk teljes kizsigerelését, megaláztatást, amit kapunk egészen onnantól, hogy kikerültünk a család védőszárnyai alól, és megkezdtük az óvodát. Egészen, meddig is? Míg bele nem törődsz, hogy az Élet szar, és Te is egy szardarab vagy úgy mellesleg. Amíg kiég belőled a hit és a remény, és át nem kapcsolsz túlélő üzemmódba. Amíg nem leszel Te is egy zombi a sok közül, aki azt hajtogatja "MAJD CSAK LESZ VALAHOGY".  Ezt Én sosem tudtam elfogadni, se megérteni, felfogni. Nem hiszem, hogy ennyi csupán az élet! Munka, amit utálok, de kell a pénz, férj, akivel megszokásból és kényelemből vagyok együtt, gyerek társadalmi kötelezettségből, meg persze hitel a túléléshez. Persze tudnám sorolni még a félelmeimet, de ez most egy pozitív írás akar lenni, tele helyesírási hibával! Jó még egy kis negativitás aztán ígérem jobb lesz! 

Szóval láttam, milyen jövő vár Rám, mibe akar a rendszer és a társadalom belekényszeríteni. Nekem is, mint sok más fiatalnak voltak öngyilkossági kísérleteim. Teljesen bele voltam betegedve a világfájdalmamba, a szívembe zártam Mindenki helyzetét, ahogy most is, hisz össze tartozunk, egy helyről jövünk, MI, EMBEREK. Miután megtaláltam az Életem értelmét, már nem volt gond. Mai napig ezt hiszem és vallom: Nem Magamért vagyok itt, hanem Mindenkiért. Az Életem nem az Enyém, hanem Mindenkié! Felelősséggel vagyok embertársaim iránt, az élővilág, a természet iránt! 

Ez hajt előre, ez az Én motorom! Ebből fakad minden. 

Hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Olyan hivatásokat választottam amelyek során emberekkel vagyok kapcsolatban, emberek segítek legjobb tudáson szerint, a legnagyobb szeretettel. Mint a gyógypedagógiai, és masszázs terapeuta, vagy családi napközi segítő munkatársa.   

Vagy a természet és állatvilághoz való alázatom, tiszteletem és szeretem. Ezért vagyok 9 éve vegetáriánus és lassan egy éve vegán. És ezért szeretnék, a lehető legkisebb negatív hatással élni a természethez közel, vagyis inkább a természetben. Olyan vagyok, mint egy hasznos növény, ami megköti a széndioxidot, és tápanyaggal látja el a többi növényt a környezetében, de sokan észre sem vesznek, vagy azt gondolják Rólam, Én is csupán egy gaz vagyok. 

Valahogy így látom magunkat, akik másként gondolkodnak, akik mást szeretnének. Akik fel is fogják mekkora a baj, és tenni is akarnak ellene. Akiket, Mindenki bolondnak néz. Akik tanyán szeretnének élni, akik önellátásról és rabszolgamentes világról álmodnak. Akik komposztálnak, vagy paradicsomot ültetnek az erkélyükre, mert megtehetik. Mert tudnak önállóan döntést hozni és a szívükre hallgatnak, nem a reklámokra. 

Hiszek az emberekben! Egyre többen ébrednek fel, változtatnak önző szokásaikon! Egyre több a remek, közösséget kovácsoló kezdeményezés mint például: Szatyor bolt, Cargomania, Közösségi Kertek, Kisközösségek átalakulóban, Reciklista, Ökofilmklub, Budapest és a Debrecen Bike Maffia, Food not bombs, Repair Café Hungary, MÁK - Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért, Hajtás pajtás, Ligetvédők, noPack bolt, Messzelátó, Védegylet, Humusz, Magnet, WWOOF Hungary, Nem Adom Fel Café és Bar, Bringázz a Munkába, Csobánkapuszta, Minden doboz visszajár, Suska közösségek, Retextil, Bio Pipacs tanya, Ökoanyu,Tudatos Vásárlók Egyesülete, SZIKE, KörTe Egyesület.... és még nagyon nagyon sokan mások! Ezek mind olyan kisvállalkozások, cégek, egyesületek, alapítványok, mozgalmak, helyek,stb, akik tenni szeretnének valamit egy jobb világért! A legtöbb helyen teljesen önkéntesen, társadalom tudatból. Bármi is foglalkoztat, be tudsz csatlakozni valahova. Jót tenni, másokon segíteni, értékesnek, fontosnak érezni magunkat a legjobb érzés a világon! Sosem vagy egyedül a gondjaiddal, a bánatoddal, csak merj nyitni az emberek felé, és újra kapcsolódni. Az igazi boldogság, ha van kivel megosztani. De szerintem nem kell több közhelyt leírnom! Hajrá Magyarország! Hajrá Emberiség! Változtassunk, MOST! 

Egy kislány sír a játszótéren

S most, hogy itt hagytad az illatod, mondd, mihez kezdjek? Lógva hagytad bennem az adrenalint. S boldogságom remény pillangóját kemotoxal fújtad le. Eddig és ne tovább azzal, hogy szeretetet osztogatok gyomorrúgásokért cserébe! Oly nehéz nem gyűlölnöm magam... Megállítani a gondolatok orkánját, amelyek azt mondják: Biztos kövér és undorító vagyok. A másik lányhoz képest senki vagyok.

Felnőtt nő vagyok. El tudom fogadni, hogy a barát zónában ragadtam. Ugyan olyan szeretettel gondolok rá, mint azelőtt. Azt nem tudom elfogadni, hogy nem értékelem magam. Hogy szeretet adok, aztán meg bocsánatot kérek érte. Megalázkodok. Féreg vagyok, aki azt hiszi önostorozását látva dobnak neki majd egy kis figyelem morzsát! Én sosem leszek önző kőszívű! Ellent mondana a létezésem alap tézisével. Azért vagyok itt, hogy boldogságot vigyek a megkeseredettek szívébe, és reményt adjak, örök érvényű ragyogását a mindenségnek. 

Örök álmodozó

A bennem élő remény halhatatlan. Még, ha saját magamat is korbácsoltam halálra olyan önfeláldozásokkal és megalázkodással, mik csak keveseknek adatik meg. Jelenleg a számomra legnehezebb kérdés: Mit akarsz? 

Azt akarom, hogy fontos legyek annak, aki nekem is fontos. Azt akarom, hogy tiszta szívből szeressenek, vagy sehogy sem. Belefáradtam, hogy mindig Én vagyok az erős. Gyenge akarok lenni. Nő akarok lenni, amennyire az lehetséges. Nem akarlak megmenteni és nem akarok már senki életének a megváltója lenni. Nem akarok bohóc lenni, csak, hogy nevetni lássalak. Nem akarok jobb lenni Nálad. Megadom magam. Nem kellenek az ámításaid! 

Azt akarom, hogy elfogadd, hogy nem eszem húst! 

Azt akarom, hogy néha engem válassz a munka vagy a család helyett!

Azt akarom, hogy ne bánts a súlyom miatt!

Azt akarom, hogy a fontos pillanatokban legyél mellettem! 

Úgy érzem becsaptak, megaláztak. Sokadjára érzem, hogy minden mindegy vagyok. Eldobható. Értéktelen. Lecserélhető. Felesleges. Utolsó. Nem számítok. Csak ez fáj. 

Nem tudom kezelni. Nem tudok mást érezni. 

Mégis remélem, egyszer fontos leszek magamnak. 

ÖkoZizi???

A tavalyi évem nagyon kemény volt. Nagy akadályokat hozott az Élet, folyton vizsgáznom, bizonyítanom kellett. Talán utoljára serdülő koromban voltam ilyen mélyen és ilyen sokáig, mint tavaly. Majdnem feladtam. Majdnem végem volt. Sokat segített, hogy rendszeresen jártam pszichológushoz. Rengeteget gyötört, mire elérte, hogy megvédjem magam. Mosolygok, ha az együtt töltött időre és munkánkra gondolok. Ugyan akkor rettegek, hogy visszaesek.
Eldöntöttem, hogy 2016 lesz a legjobb évem. Ezen ügyködök nap mint nap. Leszámítva néhány apróságot, tényleg minden csodálatos. Fantasztikus embereket ismerek meg, újra van közösségi életem. Programról programra járok. Erős belső késztetéseim vannak. Egyszerűen érzem, mit kell tennem, hova kell menjek. Szárnyalok. Kattant bennem valami. Megértem.
Az ÖkoZizi minden, ami Én vagyok. Minden gondolatom, vágyam, cselekedetem. Környezetvédelmi témájú Vlog. Kommunikációs csatorna, egy kapocs, ami összeköt Mindenkivel. Annyi ötletem, tervem van, azt se tudom hirtelen, hol folytassam. :)

https://www.youtube.com/watch?v=r9hWvl8QS08


Mostantól minden másképp lesz. Megtalálom a módot egy olyan Életre, amely élhető, fenntartható. Jó az embereknek, az élőlényeknek és a természetnek. Nem törődök bele semmibe és nem fogadom el a normákat! Hiszem, hogy rengeteg lehetőségünk van egy jobb Életre!

Keresem a közösségem: Vegetáriánus tanyaközösség

Köszöntöm a Benned lévő Istenséget!

Nagyon erősen hiszem, hogy léteznek olyan emberek, akiknek hasonló céljai vannak, mint Nekem. Már nem ámítja Őket a fogyasztói világ, nem akarnak vagyonos, nagy hatalmú emberek lenni. Nem tenné Őket boldoggá Másokon való feljebbjutás, Mások eltaposása és kisemmizése. Tudják, hogy nem hozna megnyugvást életükben javaik felhalmozása, hogy igazából semmi sem a mienk, csak kölcsönbe kaptunk mindent. Akik nem szeretnének vegyszerekkel termesztett élelmet fogyasztani, akik nem szeretnék elméjüket mérgezni a média szennyével.
Hiszem, hogy vannak, akik lemondtak a hús evésről, mert tudják, hogy ezzel hatással vannak környezetükre, az emberiségre, saját egészségükre.
Hiszem, hogy vagytok Ti, akiknek nem a pénz jelenti a túlélést, hanem az emberi kapcsolatok.

Hiszem, hogy van pár hozzám hasonlóan gondolkodó ember, akit bolondnak néznek, egyedül elveszett és keresi saját kis közösségét, ahol végre Önmaga lehet és kiteljesedhet. Ahol nem ítélik el, mindig meghallgatják, ahol ugyanannyit ér a szava, mint mindenki másé. Ahol értékelik egyénisége miatt, és örülnek új ötleteinek. Ahol a közösség támogatja mindenben.

Keresem azon vegetáriánus vagy vegán egyéniségeket, akik megszállottan szerelmesek a környezetvédelemben, akik egy élhetőbb módon szeretnének élni, úgy, hogy lehető legkevésbé ártanak környezetüknek és környezetükben élő embereknek és állatoknak. Akik tisztelik a természet törvényeit. Akik szeretnének a rendszeren kívül, amennyire lehet önellátó életmódban élni.

Kis tanyaközösséget alapítanék, a Balatontól 20-30km távolságban. Nagy városok hasonló távolságban.

Egyedül nem menne. De nem tudok másképp élni! Várlak Titeket!

Ismerj meg, tudj meg több részletet a terveimről. Írj facebook-on Amanda Smeth vagy írj e-mailt: smeth88@gmail.com.

Levél

Kedves Amanda!

Mindig is lenyűgözött, ahogy egy-egy új dolog rabjává válsz. Nagy álmodozó vagy! Olyan sok mindent tettél már rövidke életed során, hogy alig lehet őket felsorolni. Elképesztő ember vagy! Bárcsak Te is elhinnéd végre! Nyitott vagy, közvetlen mindenkivel. Képes vagy önzetlenül segíteni idegeneken. Amit gyakorta meg is teszel. Mindennapi apróságok Neked ezek, de szerintem jó úton haladsz. Annyi mindent szeretnél egyszerre tenni, hogy még Te is belezavarodsz! Hiába mondom neked, hogy próbálj egy dologra összpontosítani és akkor lesz sikerélményed. De nem. Csak kapkodsz össze-vissza, ezt is akarod, meg azt is. Utána meg rosszul esik, ha az emberek nem értékelik kellő képen az odaadó önfeláldozásod. Miért jó ez neked? Mindig, de mindig beleadod szíved-lelked mindenbe, nem gondolsz magadra! Inkább kevesebbet alszol, vagy nem eszel, lemondod a barátaiddal való találkozást, azért, hogy idegeneknek segíts. Vagy olyasmit tegyél, ami nem a Te dolgod lenne. Csak, hogy másoknak nem olyan fontos, mint neked. Jól ki is használnak Te csacsi!

Jajj drága, annyira sajnálom! Bár ne kellene ezt a sok terhet cipelned! Csendben tűrted a bántásokat, amiket az évek során kaptál. Próbáltál mindig szeretettel fordulni a gyűlölködök felé. Szelíd voltál, ebben rejlett az erőd. Hiába jött a vihar, te békésen üldögéltél. Belül mégis összeomlottál. S mint kisgyermek, sosem értetted miért bántják egymást az emberek? Ismerem az elveid és az értékeid, tudom, hogy sosem bántanál senkit, semmilyen formában. Ha tehetnéd, megölelnéd a világot. Tudom, hogy hálás vagy mindenért, amit, azt életben kaptál. Köszönöd a jót, s a rosszat is, ami tanított. Nem élheted mások életét. Csak a sajátodat. Nem tudsz mindenkin segíteni, ha megszakadsz, akkor sem. Sosem leszel több vagy kevesebb senkinél! S tudom, életed értelme, hogy nem magadért vagy itt a Földön, hanem mindenkiért. S már-már megszállottan keresed a módot, hogy örömet vigyél mások életébe, ne feledkezz meg magadról sem. Ez nem önzőség. Majd lesz valaki, aki úgy fogsz szeretni Téged, ahogy Te az Életet. 

Keresem az otthonom a nagy világban!

Keresem azt a helyet, ahol önmagam lehetek. Ahol nem kell álarcokat húznom, és megjátszanom magam. Ahol nem kell erőltetett mosollyal az arcomon törtetnem előre a bizonytalanság és a megalkuvás bugyraiban.
Bármily bonyolultan is hangzik, őszintén szeretnék élni. Valahol, ahol nem teher vagyok, hanem érték. Keresem közösségem, ahol nem bántanak azért mert nem eszem húst. Nem ítélkeznek felettem. Ahol az emberek összefognak, segítik egymást, és nem másokat eltiporva próbálnak önző érdekből feljebb jutni. Ahol nem néznek bolondnak, mert természetközeli életre vágyom, mert nem szeretném ivóvízzel lehúzni a wc-t és műanyaggal befűteni a házam.
Határozott elképzelésem van arról hogyan szeretnék élni, de ehhez szükségem van Rátok! Félek egyedül próbát tenni.
Nem akarok többé az az ember lenni aki eddig voltam. Túl sokat hibáztam. Úgy érzem csak egy másik helyen tudnék lenni csak igazán önmagam.
Ha Te is ilyen otthon kereső vagy, vedd fel velem a kapcsolatot! Ha tagja vagy bármilyen kezdeményezésnek, vagy már részese, keress meg kérlek!

Kulcsszavak: Szeretet, Hála, Természet, Földház, Szalmabála ház, Vályog, Komposztálás, Kaláka, Meditáció, Elfogadás, Megértés, Nulla hulladék, Vissza a természetbe, Csináld magad, Újrahasznosítás, Összefogás, Értékmegbecsülés, Megújuló energia, Élhető jövő, Bio, Vegyszermentes élet, Öko-gazdálkodás, Körfolyamatok, Környezetvédelem, Gyógynövények, Pozitív energia, Őszinteség, Suskaközösség, Zene, Sparhelt, Földanya, Vegetáriánus életmód, Minden élet értékes, Béke, Harmónia, Természeti törvények, Permakultúra....stb stb stb. :)

Logikamentes övezet!

Tudod, az éj minden nap eljön és elrabol egy darabkát belőled. Olyan körbe-körbe játék ez. De ne félj, minden apró részed jó kezekben van. Csillagokká válnak az éjszakában, ami utat mutat a vándornak. Most már nyugodtan becsukhatod a szemed, közeleg már az új nap. S az új nap első fénysugarai elárasztanak, magukhoz rántanak és szorítanak, megtöltenek szeretettel, melyben elmerülni bűn! Ebben a meleg masszában oldódsz Te fel, ez az Én drogom.
Ez megrémít. Félek. Kitalálok mindenfélét, magyarázkodok össze-vissza. Minek ez? Minek az? Ó-ó! Tudom kár hadakoznom, ámítani magam. Mert nem az értelmét kell keresnem, nem a háttéradatokat. És nem kell vizsgálódást csinálnom a jövőt illetően. Nincs rá szükség. Alázattal fogadlak tanítómmá, ha az kell, hogy szenvedjek.

Életem legszebb fejezete

Még átölelnek a régi szép emlékek, amiket egykor együtt éltünk meg. Ha szomorú vagyok, szívem dallamára ringatnak el és adnak újabb és újabb reményt, amit a holnapba töltök, mintha az egy üres dobozka volna, amit rendszeresen fel kell tölteni. Nem tudok csak reményekből és álmokból élni. Túl sok lett az "Én" a kapcsolatunkban. Nem "Mi" vagyunk, hanem Én és Te. De inkább csak Én vagyok, így egyedül egy kapcsolatnak hívott maszlagban, amit néhány vékony érzelmi cérnaszál tart össze. Régóta nem vagyok boldog. Te sem vagy az. Mégsem tudsz elengedni. Néha úgy érzem gyermekien ragaszkodsz hozzám. Olyanokat mondasz, mint, hogy: Nem tudnál nélkülem élni. Meg: Én vagyok az életed értelme. Pedig ez nem igaz! Nem vagyok létezésed hajtómotorja, akárhogy is szeretnéd. Csupán egy fejezet vagyok az életedben, ami felráz. Hahó! Ideje élned! S Te is csupán egy fejezet vagy az életemben, ami megállít, lecsendesít. 
Elképesztő mi történt másfél év alatt. Egykor nagy, mindent elsöprő hurrikánok dúltak bennem, megrészegültem az illatodtól és egész testembe remegtem egyetlen csókodtól. Most mosoly vagy a szám szélén, barátom vagy. Szeretlek, mint kavics az iszapot. Egyszerűen beléd ragadtam, de szívem már hív, érzem mennem kell. 
Nem állítom, hogy nem fogsz hiányozni vagy, hogy egyszerűen tovább tudok rajtad lépni, mintha sosem lettél volna számomra senki. Szeretném, ha szeretettel válnánk el, és tartanánk a kapcsolatot. Ígérem, hogy nem tűnök el! Kérlek Te se tedd! Tudni akarom, hogy jól vagy e, boldog vagy e? Szeretnék segíteni, átölelni, együtt nevetni, örülni egymás sikerének. Részemről most ez minden amit adni tudok, a mérték nélküli szeretet, ami csak kijöhet belőlem. 

Szavak

A szavak néha csak úgy jönnek, mint a hívatlan vendégek. Megjátszod, hogy örülsz nekik, de már bánod, hogy beengedted őket. Bánod, hogy kimondtad. Sok minden befolyásolhatja a szavaink milyenségét. Én már sokszor mondtam ki olyat, ami nem az enyém volt. Egyszerűen nem tartoztak hozzám. Csak úgy jöttek a semmiből és arcon vágták azt akit szeretek. Én ezt nem értem. Miért bántjuk azt, akit szeretünk? 
Igyekszem azzá válni, aki mindig is szerettem volna, jó emberré. Ezért 110% pörgetem magam a munkában, s próbálok mindenki életébe örömet csempészni. Aztán ott vannak azok a szavak, amiket nem kellett volna kimondani, hisz butaság. De már ott vannak, és ez nem olyan, mint egy film, amit visszatekerhetsz. Mindennek megvan az oka és a következményeket jó felnőttként vállalni kell. Még akkor is, ha ez nagyon ijesztő. 
Sajnálom, hogy elszálltam, és ismeretség nélkül ítélkeztem. Nagy hiba volt a részemről. Remélem a hirtelen indulatból, átgondolatlanságból született szavaknál fontosabbak az őszinték. 

Rémálmok

Hideg és kegyetlen az éjszaka. Eljátszom, hogy jó egyedül lenni kicsit, pet rescuse meg sorozatok. Tudom, hogy nem jössz. Úgy várlak, mint gyermek a Télapót, mint valami jóságos csodát, a biztonságot. De te nem jössz. Egy idő után már nem akarok küzdeni. Az éjszaka kegyetlen. Hagyom, hogy elvigyen a véres képű férfi.
Egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok igazán. Újra erősnek kell lennem egyedül. Nem szabad többé hinnem gyerekes álmokban. Elengedem ezeket az álmokat, mint a léggömböt. Nem kellenek többé! Csak kárt okoztak! Csak hátráltattak és bántottak! Jobb lesz így.

Hogyan legyek a párod?

Van, hogy előre elképzelem milyen lesz a kapcsolatom. Miket fogunk csinálni, mikkel fogom meglepni, mire mit fogok mondani. Persze a kapcsolat sosem lesz ilyen. Mert nem kapok virágot, ha tudja, hogy nem szeretem a virágokat. Pedig jól esne ha kapnék, hogy aztán haragudhassak rá, hogy ilyen felesleges dolgokra költi a pénzt. Ilyenek vagyunk, mi nők. 
Miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt elterveztük? Pedig mindent beleadunk és mégsem. Ezért elkezdjük a párunkat hibáztatni. Három hónap után, már oszladozik a rózsaszín felhő, és felszínre kerülnek a problémák. 
Mindenki a maga módján szeret. A párunk szeret minket a maga módján, de nem a mi módunkon. Ha ezt nem ismerjük fel, bizonytalanok leszünk, és folyton feltesszük a kérdést: szeretsz? E mellé társulnak a buta gondolatok: De ha szeretne, nem csinálná ezt és ezt! Vagy, ha szeretne érdekelné, hogy ez nekem milyen! 
Hogyan fogalmazzuk meg magunkban a szeretetet? Ha a szeretet számunkra egy érzés, akkor azt egy adott pillanatban lehet érezni. Az érzések folyton változnak. Viszont, ha a szeretetet úgy határozzuk meg, mint szükségletet, amelyet valahogy ki kell elégíteni, akkor könnyebben megértjük a folyamatokat. Szükségem van rá, hogy szeressenek. Jó, de hogyan? Mitől elégül ki ez a szükségleted, mit tegyen a másik? Hoppá! Igen, el kell mondani neki, mert ő szeret a maga módján, de nem biztos, hogy te ettől szeretettnek érzed magad. Pl.: Ha a férfinak az a szeretet, hogy lenyírja a füvet, segít a ház körül és reggel megfőzi a kávét, a nőt ez nem fogja meghatni, ha neki meg az a szeretet, ha megölelik, kedves dolgokat mondanak neki, vagy simogatják. Ha a nő nem jelzi, a férfi felé, hogy szeretné, ha többet érintené meg stb. , akkor először mély önutálatba kezd. "Ennyit sem érdemlek! Pedig nem szeretnék sokat! Miért nem veszi észre magától? Ha figyelne rám, rájönne!" 
Ilyenkor a kapcsolat már nagy válságban van! Bántjuk önmagunkat és párunkat is, pedig csak el kellene mondanunk mire van szükségünk, hogy szeretve érezzük magunkat és boldogok legyünk.  
Őszintén szeretek? Ha megkérem valamire a párom (szeretet szükségletem kielégítése kép), pl.: megkérem, hogy masszírozzon meg, és ő elutasít azzal, hogy: "Ne haragudj Drágám, de nagyon fáradt vagyok, nem lehetne inkább holnap?" Ha ezen bevágjuk mert rosszul esik, és nincs is kedvünk már vele lenni egy légtérbe, akkor nem kérést tettünk fel, hanem parancsoltunk! Kérés mögött szeretet van, ami magában hordozza a megértést. A parancs még ha kérésnek is hangzik, ha nem teljesül nagy érzelmi vihart kavar. Bánt minket, és dühösek leszünk, ha nem teljesül a kívánságunk. 
Az elvárások megölik a kapcsolatot! Legyünk őszinték, mondjuk el mire van szükségünk! Ha szeretnénk valamit, kérjük azt szeretettel! 
Így a gondok is elillannak! Ne feledjük, egy kapcsolaton mindig dolgozni kell! A szerelem önmagában nem elég! 

Mi a probléma a kapcsolatomban?

Mi a probléma a kapcsolatomban? Két nap múlva leszünk tíz hónaposak. Tíz hónap kellett, hogy rájöjjek, hol van a probléma. Akárhányszor olyasmit csinált, mint az exeim, velük azonosítottam. Elöntött a rettegés, hogy vele is az lesz, és az ellenállás egyre csak nőtt bennem. "Én ezt nem akarom! Még egyszer nem tudnám végig csinálni!"  Van két nagy sebhely a szívemen, amit két férfi okozott. Az ami velük volt, néhol démonként kísért. "Nem és nem!" 
Sokat bűntettem Csé.-t olyasmiért, amit nem ő okozott. Csúnya dolgokat mondtam neki, ha úgy éreztem nem foglalkozik velem. "Szarsz a fejemre! Csak magaddal foglalkozol!" 
Sokat tanultam előző kapcsolataimból. A legutolsóból talán a legfontosabbat, hogy ne áldozzam fel önmagam egy kapcsolatért sem. Csé-vel is ezt csináltam. Hajtottam magam, mindent próbáltam beleadni. Erőmön felül teljesítettem, akkor is adtam, amikor már kérnem kellett volna. Csak az volt a fontos, hogy teljesítsem az álmait, és ezért mindent megtettem (úgy érzem), csakúgy, mint előző kapcsolataimban. Hiába tudtam, hogy nem élhetem más életét, és, hogy ezek az ő harcaik. Így szeretek. S közben elhanyagoltam magam, az életem. Ára volt ezeknek az áldozatoknak. Ezért vagyok mérhetetlenül önző. Mert úgy adtam szeretet, hogy közben feláldoztam magam, és mindig vártam a viszonzást. Persze nem nyíltan. Csak titkon reméltem. "Majd ha ez meg ez lesz..., Meg, biztos ő is ..., Még ezt kibírod...., Majd észreveszi...., Ezért ne bántsd..." 
Úristen, mennyit kínoztam magam! Belepusztultam! 
Apró dolgokra vágytam/vágyok. Sosem voltak nagy igényeim. Néha egy kedves sms-s. Vagy legyen olyan alkalom is, amikor nem nekem kell kitalálni, hogy mit csináljunk. Ne mindig én kezdeményezzek. Jó, ha néha átölel és puszit nyom a homlokomra.   
És itt jön a nagy kopp! Pár napja, pontosabban hétfőn érkeztem haza Németországból (később beszámolok, miért voltam ott). Úgy volt, hogy Csével együtt jövünk haza busszal Szegedről. Mikor hívott, még a Budapesti vonaton ültem. Elaludt az este, és nem állított ébresztőt. Később fog odaérni hozzánk. 
Eldurrant az agyam.  A szokásos érzés lett úrrá rajtam, újabb önsanyargatás. "Nekem sokkal fontosabb ő. Nem is tudnék rendesen aludni az izgalomtól, annyira várnám, hogy újra láthassam. Ő meg elalszik, szarik az egészre! Ha olyan fontos lennék...bla bla" -gondoltam. 
Később este kifakadtam. Úgy éreztem mindent beleadok, mégsem működik. Pedig annyira szeretném, ha ez a mese valóra válna, és tényleg ő lenne az igazi. De már nem merek bízni, mert mindig eltervezünk valamit, aztán valami miatt nem jön össze. Sírtam. Tudtam, hogy ő is kiakadt. 
Csak játsszuk a  mártírt, aztán amikor nem úgy van valami, ahogy elképzeltük, kettétörjük a saját gerincünket. Bántjuk magunkat, iszonyat szenvedünk és mindezért a másikat okoljuk. Még meg is büntetjük. És ezt hívjuk szerelemnek? Azután látjuk, hogy ez a másiknak is fáj, legalább annyira szenved, mint mi magunk, amiért bántjuk magunkat. Erős férfiak, bárcsak megmutatnák néha, hogy nekik is tud fájni. Mert mi nők sokszor megfeledkezünk erről.  Azt hisszük csak mi vagyunk az áldozatok, csak nekünk rossz, pasiknak meg semmi baja.... Pedig, ha egy férfi közel enged magához, rájössz mekkorát tévedtél!  
Úristen Amanda! Nem vagy normális! Senki nem kérte, hogy tedd tönkre magad, azért, hogy valaki másnak jobb legyen. Nem lesz a párodnak jobb, attól, hogy látja, ahogy kínzod magad! Kibaszott adok-kapok játék! Vak vagy! Miért nem értékeled azt, amid van?? 
Van egy ember, aki azt mondja, hogy Te jelented számára a világot. És ezt ki is fejezi a maga módján!  Ő így szeret. Egyféleképp. A maga módján, de azon belül ezernyi módon. 
Én vagyok az, aki miatt a problémák vannak! Mindet Én teremtettem a butaságommal! Kínoztam magam és ezért bántottam Mr. P-ét, Mr. C-ét, és most Csé-t. Elmondhatatlanul sajnálom! Ez úton kérek bocsánatot Tőletek és Magamtól is. 
Az elméletek mindig megvannak, talán még a gyakorlatban is használod őket... Viszont lehet, hogy éveknek kell eltelnie, hogy meg is értsd őket. 
"Nem az a fontos, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Légy hálás, amiért van egy poharad, és van benne valami." 
        

Pofon

Csak vagyunk. Vagyunk és megnyugszunk ebben a létezéstudatban. Áhítjuk a mindenséget, karjainkba zárnánk mindent. Minden az enyém! Erre a gondolatra hirtelen kacagnom kell. Nevetséges. 
Hirtelen csend. Újabb cikk az ebola gyilkos járványról, és halottak, halottak mindenhol. Messze innen. Nem itt. Pofon vág az Élet. "Szégyelld magad!" -mondja. Nem szid tovább, látja, hogy ez nekem is fáj. 
Hálás vagyok, hogy nekem nem kell végignéznem, ahogy meghal a családom. Igen, ez fáj. Belül mar valami felfoghatatlan együttérzés. S közben haragszom, és gyűlölködök..., mert a gyógyszeriparnak túl sok pénz lett volna "feleslegesen" ellenszert találni. Elég a karantén. Az Élet már újra emelné a kezét, de végül nem üt meg. Tudom miért. Mert attól, hogy én gyűlölködök, nem gyógyul meg senki, nem történnek csodák. Nem ébrednek fel az emberek. Nem változik meg a világ. Szeretni kell! Szeretni, akkor is, ha nagyon fáj! Csak így változik valami... itt.    

Vega projekt

Kedves Vegánok, Vegetáriánusok!

Benne lennétek egy projekt munkában? Párommal, aki operatőr szeretnénk létrehozni egy kisfilmet/videót amiben, mindenki elmondhatná, miért nem eszik húst.

A Te dolgod: A kis videókat felvehetitek telefonnal, vagy web-kamerával vagy bármilyen más eszközzel. A hangminőségre ügyeljetek! Majd töltsétek fel googledrive-ra, vagy bármilyen más feltöltő portálra, és küldjétek/ linkeljétek el nekem a smeth88@gmail.com e-mail címre. Ne felejtsétek leírni neveteket és lakhelyeteket, hogy a videó végén, Magyarország térképén be tudjunk jelölni egy piros ponttal, hogy  megmutassuk, milyen sokan vagyunk!

Célunk, hogy 1000 ember szólaljon meg a videóban!  

A videó üzenete és lényege: Olyan kisfilmet szeretnénk létrehozni, amely pozitív üzenetet közvetít. A videó nem lehet agresszív, félelmet keltő, provokáló! Lényege, hogy éreztessük mindenkivel, hogy egy igazi közösséget alkotunk, és senki sincs egyedül! Valamint, aki bizonytalan, merje felvállalni ezt a fajta életmódot. Mutassuk meg miért jó nekünk!

Legyetek kreatívak! Öltözzetek be tudósnak vagy tanárnak, bújjatok össze házi kedvenceitekkel pár másodpercre, amíg elmondjátok, hogy miért nem esztek húst.

FONTOS! à Egy indokot mondj, de azt fejtsd is ki! Pl: Azért nem fogyasztok húst, mert a fogyasztása nagyban hozzájárul betegségek kialakulásához. à Miért? Hogyan? Ügyelj, hogy ne legyen túl hosszú! Nem kell feltétlen komoly válasz, szeretünk nevetni! Szeretettel készítsd a videót, őrizd meg vidámságot!

Tegyünk végre valamit! A média már sokakra hatott! J

Mi a gond Magyarország?

Csak tűrünk és hallgatunk. Tovább mondogatjuk magunkban, hogy majd csak lesz valahogy. Hiába a rezsicsökkentés, ha a boltban egyre drágul a kenyér. 
Ne az életet okold, ha szar van a levesben! Csak Te döntesz! Mindent Te választottál! 
Gyáva vagy mert elhitted az iskolában, hogy nem viszed semmire! Hogy egy senki vagy, szaros gyerek, aki semmit nem tud az életről! Mégis küzdöttél, vagy legalábbis túléltél. Ha kellett puskáztál, vagy lógtál, csak ne kelljen újra azt érezned, hogy elbuktál. Hogy ráerősítsen a rendszer, hogy vesztes vagy. 
Megpróbáltál más lenni. Lázadtál. Nagy volt a pofa, de cselekedni már nem mertél. Ki merne, ekkora társadalmi nyomás mellett? Kellett a hitel, ami megnyomorította családod életét, azért, hogy neked is legyen márkás ruhád meg okos telód. Gondoltad így már érek valamit, vagy legalábbis békén hagytak egy darabig, mert már ott álltál Te is a sorban.

Szenvedtél, de cselekedni nem mertél. Mert egyedül maradtál volna. Kiközösít a látszatvilág. Csak annyit szerettünk volna, hogy bántás helyett szeressenek. 
Eladtad  a lelked, hamis szabadságért, három perc elismerésért. Ketté törted a saját gerinced, az álmaidat eldobozoltad más korra. Egyszer, talán, hátha. Bedobozoltad magad is. 
S most korán kelsz. Nyolc tizenkét órát szenvedsz, de kibírod, pedig utálod az állásod. Mert ki kell fizetni a lakbért, a gyereknek enni kell adni. Felkelsz dolgozol, dolgozol, kicsit minden napba belehalsz.  De tudod, hogy nem adhatod fel, mert drága a temetés. Itt már meghalni sem érdemes. 
Vedd ki a szabadságod, pár napra engedj meg egy mosolyt. Aztán nyomás vissza melózni, vár már rád a pokol. Betegség, hitel, nő a csoki ára, s csodálkozik minden öreg, miért lép le a fiatalság, miért szarik mindenki az egészre?! 
Hisz ez vár rám is, valami boldogulás félének nevezett megszenvedett élet. Álmaim nem teljesülnek, úgy sem biztatott senki nem, hogy küzdjek értük.  Csak csendben mindenki föladta önmagát s felvette a kényszer zubbonyát. Kapálózzál kicsi magyar...., mondj egy imát Petőfiért, vagy kuncsorogj a politikusoknak. Sírd el minden nap a rendelőben, milyen rossz neked. 

Maradjak bolond, szegény, hittel élő, mindig remélő harcos? Vagy legyek csak egyszerűen olyan, mint mindenki más? Buta hasonlat, mindenki másképp a saját bolondja! 
Tisztelem az Életet! Nem gyűlölködni jöttem ide! Nem akarok pusztítani! Nem akarok gyilkolni! 
Együtt szakad meg szívünk, mert mindörökké egyek vagyunk. Emberek. Mindent használhatnánk ingyen, hisz Isten nékünk adta megőrzésre a Földet. Nem kellenének boltok, számlák, harag, irigység, pénz, ha van meghalsz, ha nincs akkor is! De az emberek nem fognak össze. Jó nekik így, legalább is ezt hazudják maguknak egy darabig. Egyszer mindenki rájön, hogy becsapták. felébred, és küzd, bár lehet, hogy későn.
Itt az idő Amanda! Válaszolj a kérdésre, ne légy rest! Beállsz a sorba? Meglátod úgy minden könnyebb lesz! Nem fog zavarni, hogy mások szenvednek, lesz neked is épp elég bajod. S majd csendben maradsz te is, és szép lassan elfelejted milyen volt embernek lenni. Beállsz a sorba? 

Második magyar ASMR próbálkozásom

Kapcsolat igen vagy nem?

Ősi mondás, hogy a szerelem mindent legyőz. Vajon az életben is így van? A szerelem felülmúlhatja a megbocsátás fázisát? Mint Carrie és Big esetében, amikor Big faképnél hagyta Carrie-t tíz év gyötrődés után az esküvőn, majd Carrie rájött, hogy ő is hibás, amiért eltúlozta a dolgokat. A végen meg pár bemásolt e-mail után meg miegymás, egymás karjaiba omlottak egy pár kék magassarkú kíséretében. - Ilyen a szerelem. 
Ilyen lenne? Ha nem vesszük figyelembe a romantikus regényeket és vígjátékokat, a valóságban is túlélne a szerelem egy viharos kapcsolatot? 
Szerintem a szerelem olyan megfoghatatlan, mindent befolyásoló érzelem, amelyet nem lehet irányítani. Ezzel szemben egy kapcsolat két ember érzelmi munkája. Folyton küzdeni kell, kompromisszumok sorozata. Szeretet, ha lemondok a saját igényeimről a másik javára. De, ha ezt a másik fél nem viszonozza, az kihasználás. Az "én szeretlek jobban" játékos versengés vége, az egyik fél megsemmisülése. Nem lehet ugyan úgy, abban a  formában és mértékben szeretni, mint a másik. Nem lehet. Viszont lennie kell egy közös pontnak, ahol két lélek összeforr. Egy alap, amire épülhet, amiben kiteljesedhet mindkettőjük személyisége és tovább építhetik egymást. A hangsúly az építésen van! Ne menjünk bele olyan kapcsolatba, amellyel kapcsolatban már találkozás előtt rossz előérzeteink vannak. Ha már a legelején kielemeztük a másikat, hogy "Hááát igazából ez se tetszik benne, meg az se, olyan fura. Nem tudom, hogy döntsek..." A magány nesztelenül befolyásol mindannyiunkat. És, ha a kiszemelt partner nem épp tökéletes, felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amikkel tán soha nem rendelkezett. " Á nem baj, biztos jó az ágyban. Meg olyan édes volt, ahogy a kutyájáról írt, biztos nagyon gondoskodó..." Meggyőzzük magunkat, hogy működni fog, pedig legbelül érezzük, hogy időpocsékolás. Tudatosan választjuk a pofára esést és hazudunk önmagunknak, amikor meglepődöttséget mutatunk, és felháborodunk. "Mekkora seggfej! " "Mekkora ribanc!" 
Pedig a másik fél igazán nem tehet róla, hogy Te álomvilágba ringattad magad, ahelyett, hogy mertél volna őszintén nemet mondani. 
Egy kapcsolatért dolgozni kell. Nem elég csak a szerelem! Mindenkinél eljön az a pont, amikor hiába szereti a másikat, be kell ismernie, hogy ez nem elég, ahhoz, hogy együtt maradjanak. Nem hiába keresünk legtöbben olyan társat, aki őszinte, megbízható, hűséges. Az elején még mindenki szépnek mutatja magát. Mintha csak mondaná : "Nézd, milyen szép a lelkem, alig vannak hibáim, szeress belém!" Ezért olyan jó az elején. Olyan boldog vagyok, hogy végre van olyan ember, akivel tudok egy jót beszélgetni. Persze, hogy nem mondom el neki, mik zavarnak, mi az ami tetszik. Gyűlnek a problémák, és a sok elfojtott frusztráció odáig vezet, hogy rátámadok a másikra, kést döfök a hátába és büntetem. Nem veszem fel a telefont stb stb. Ez a klasszikus forgatókönyv. A csajok otthon sírnak egyedül, hogy mekkora seggfej a párjuk, mert leszarja őket. A pasik meg menekülnek a hiszti elől, amit nem is értenek, a kocsmába a haverokhoz, kicsit lazítani.  Szerepeket erőltetünk magunkra és a másik félre is. Nem merünk azok lenni, akik igazán vagyunk, mert félünk, hogy a kiszemelt partnernek ez nem fog tetszeni... Akkor miért is vágyunk őszinte, kiegyensúlyozott, szenvedélyes kapcsolatra? 
Nem elég a szerelem. Ha jó kapcsolatban szeretnék maradni, azért tennem kell. Mindkét félnek tennie kell. Csak így működhet.