blabla

Vannak gondolatok, amik csótányként szaladgálnak a szívemen, olykor bele-bele harapnak. Ilyen csótány a nem szeretnek meg az egyedül vagyok. Mostanában már nem igazán lepődök meg semmin. A legrosszabb hírek is inkább mosolyra kényszerítenek, mint sírásra. Lehetséges, hogy elfogyott a könnyem?! S mégis bántom magam, ne legyek már ennyire drámai. S megint mosolygok. Semmi voltam, semmi lettem...mondjátok meg, annak akit érdekel, hogy szeretet nélkül meghaltam.