menet. Nos eleve Ártánd 170km, utána ki Erdélybe .... le se merem írni. Bátyám már évekkel ezelőtt is akart menni, de most adta rá a fejét igazán. És poén szinten megkérdezte, hogy nem megyek e el vele? Én meg szinte egyből rávágtam, hogy naná. Ez azért vicces vagy épp félelmetes, mert mindenki tudja, hogy nagyon félek a motorokon, enyhén villog a beszarás jelző egy-egy élesebb kanyarnál. DE azért szeretnék, elmenni, mert a gyerekekért kibírom, legalább leküzdöm a félelmem, és még egy jó lecke is lesz az élettől. Szombaton megyünk, egy Panzióba alszunk, és vasárnap jövünk. :) Nagyon készülök rá lelkileg, nézegetem a motoros kabátom, a menő sisakom, meg persze a térképet. Elképzelem a a gyönyörű
hegyeket a friss levegőt, ez adjon nekem erőt most. :P Ha soha többet írnék a blogra, azt mindenki érteni fogja. De a biztonság kedvéért, megköszönöm, hogy eddig olvastatok, meg az aranyos kis megjegyzéseket! Neki vágok egy nagy útnak vándorhoz híven. Tarisznyámban vega kaja, szívem minden dobbanása az kiáltja SZABADSÁG, JÖVÖK!
