A rossz tapasztalatok, amit eddig kapcsolatok terén szereztem, afféle erős kettősséget alakított ki bennem. Nagyon jól elvagyok egyedül is, és még ha rám jön a magány akkor is eltudom hessegetni.
Teljesen magamba zárkóztam, megközelíthetetlen vagyok. És az engem körülölelő falon egy tábla lóg "VIGYÁZAT KÖZVESZÉLYES" - felirattal.
Ha egyedül vagyok társra vágyom, ha meg lehetne társam, akkor hirtelen eszembe jut a szerelem (ami számomra egy negatív szó), a sok vita, meg dráma, meg szenvedés. Nem köszönöm szépen, nem! Inkább maradok egyedül.
És hiába próbálok túltenni makacsságomon, ha belemegyek mégis a kapcsolatokba NAGY SZÍVÁS lesz az egész.
Nagyon megfontolt ember vagyok, alaposan átgondolok mindent, és semmi nem idegesít fel jobban, ha ennek ellenére hibázok, vagy hülyére vesznek....
"Majd aki lebontja a faladat, az lesz méltó rád..." - mondta egyszer egy gyönyörű lány.
Várom a kőműveseket... :DXD
Vagy egy nagyon türelmes embert, aki ismeri az hozzám vezető "utat".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése