Érettségi és szerelem

Tudom, hogy nehéz lenne most bármit mondani, azon kívül, hiszel bennem és a sikeremben, meg hogy szurkolsz. Sokféle érzelem dúl bennem. Félelem, beletörődöttség, boldogság, keserűség. Lehettem volna jobb is, több is. Csinálhattam volna sokkal jobban. Sosem voltam ura az időnek. Csak ölelj magadhoz szorosan, adj egy puszit a buksimra…és mikor kijövök, azon az ajtón Téged lássalak meg először, titokzatos mosollyal az arcodon, mintha Te már tudnád az eredményt. Bár tudnád mennyire nehéz lemondani rólad, főleg ezekben az időkben, ezekben a pillanatokban, mikor a legjobban lenne szükségem rád.  Persze tudom, hogy gondolatban mindig velem vagy, vagy így vagy úgy… Akkor miért is vagyok ennyire telhetetlen és önző? Jobban szeretlek, mint azt hinnéd, és félemberként nehéz bármit is tenni. Nem gondolok nagy jövőkre, mégis olykor magával ragad az érzés, bárcsak velem maradnál örökre.

Félelem az élettől

Eljött a pillanat, amit úgy hiszem a fiatalok többsége nem vár. Az érettségi vizsga. És miután annyit küzdöttünk vagy rettegtünk, mégis valahogy itt vagyunk ahol lennünk kell. S most először érzem, a létezés megvalósulását, hogy még álomvilágomban is utolért az élet. S egy olyan csatatéren ébreszt fel, amit nem ismerek. Pedig volt időm. De valahogy mindig fontosabbnak tűntek a világmegváltó gondolatok, a család és a szerelem. Az, hogy emberek halnak éhen mindennap és több millió érző élőlényt mészárolnak le, hogy aztán tetemüket csábító csomagolásban a polcra tegyék vagy épp kidobják őket a kukába egy vizsgálat hiányában. Mind e mellett értelmetlennek tűnik, hogy számokkal és régmúlt idők hőseivel foglalkozzak. Az élet mégis saját valóságomban kíván meggyötörni. Nem lesz nehéz dolga. És ahogy ismerem magam, úgy is visszamenekülök az általam látott világba, ahol mások az értékrendek és a pénznek nincs hatalma, ahol nem uralkodik a kényszer.
Úgy érzem magam, mint a gyermek, kit legédesebb álmából rángatnak fel. Vége mindennek. Mostantól nem sodródhatok csak az árral. Kereszteződésben állok és most kell döntenem merre indulok tovább, kit választok úti társamul, kitől veszek búcsút örökre. Én tudom, hogy az élet nagyon szép, és senki sem akarja, hogy szenvedjek. Minden úgy fog történni, ahogy annak lennie kell! Mert hiszem, hogy minden okkal van. 
Harcos vagyok hát küzdöm. Küzdök a szerelmemért is. Ha az kell elbukom, de soha fel nem adom. Mert lesznek még rossz napok, lekésett és megbukott vizsgák, temetések, és sok sírás... De, hogy ki vagyok és ki leszek csak rajtam áll.

Always alone, always sad

Always alone, always sad... így kezdődött az az angol versike, amit 12 évesen fogalmaztam meg, akkori érzéseim alapján. S most mintha csak visszatérnék a múltba, érzéseim visszaragadnak és megtáncoltatnak a múlt macskakövein. Azokon a köveken, ahol sosem jártam, csak bukdácsoltam. Ahol valaki mindig mindig fellökött szándékosan, és gyakorta megesett, hogy a rücskös durva beton, vérző sebekkel díszített fel. Csak most már könnyebb felállnom. A leglehetetlenebb helyzetekben is képes vagyok megtalálni az optimizmusom. Minden érzés visszatért. A legjobb barátom halála, ex barátok és a bukás. Hogy a legnagyobb akadályok előtt hagytak magamra, mikor a legjobban szükségem lett volna egy támogató kézre. De ehelyett ezek a kezek csak a szikláról segítettek lelökni. Most ugyanígy vagyok, néhány hamis biztatással körítésbe. De igazából senkit sem érdekel. 
Magamra maradtam. És félek, gyenge vagyok újra küzdeni. S ahogy eddig is, elbukom. Nem tudom a felnőttek, hogy csinálják. Hogy van erejük, egyedül szembenézni mindennel és folyton teljesíteni. 
Nem tudom egyedül végigcsinálni. Minden erőm odaadtam másoknak, a magam életéhez már nem maradt. Most fog eldőlni minden, utolsó napok jönnek a végjátékban. Azzal biztatom magam, hogy nincs olyan, hogy rossz befejezés, csak rossz nézőpont. Always alone...

Annyira szeretlek, hogy tönkretettem a testem, a jövőmet, az életemet.

Könyv részlet megint

-         Mit akarsz, mit tegyek?

-         Bizonyítsd be, hogy szeretsz!

-         Már bebizonyítottam! Hányszor kell még?

-         Folyton! Minden egyes nap életed végéig. És így ugyanígy. Ha úgy érzed nem vagy rá képes, ne kérd, hogy várjalak! Ne kérd, hogy reméljek még szebb napokat! Bátran hagyj magamra! Egyszer tán még leszek újra napsugár valaki életében, lesz majd valaki, aki legalább annyira szeret, mint Én Őt. De, ha nem lesz, az sem baj! Nem vesztesnek születtem, sem haszontalannak! Majd meg tanulok szeretni Mindenkit és a Mindenséget, úgy fog viszont szeretni az Élet, társsal vagy a nélkül. Lelki gazdagságom szegény valóságom.

-         Erre most nem tudom, mit mondjak. Ha nem szeretsz, hagyj el. Ha szeretsz még, maradj velem. Nem szenvedésre kérlek! Mert ez az, amit semmiképp nem szeretnék! Úgy szeretnélek megóvni minden könnyedtől, minden szellőtől, mint éltető forrását az életnek a vizet, mely mindenki számára kincs! Kisajtolnál belőlem minden érzést, pedig az úgy szép, ha nem szavakba van öntve, hanem tettekbe. Az Én szerelmem szelíd, nem feltűnő. Nem tudom, mit vártál. De ne is várj tőlem, fennkölt popázást, vad, szenvedélyes csókokat, meg nyáltenger romantikát! Ne légy szánalmas Amanda! Tudom, hogy igazából neked sem ez kell! Csak nem tudod elfogadni, hogy valami nem úgy van, mint ahogy te azt elképzelted, vagy megálmodtad! Ez az igazság!

-         Ha elfogadnám, olyan lenne, mintha önként mondanék le saját magamról.

-         Nem kell a butaság. Ez csak az ego.

-         De ha elfogadom, az olyan, mintha lemondanék a reményről, hogy valaha jobb lesz. Nem mondok le a boldogságomról Senki kedvéért!

-         Önző vagy és Önmagadnak hazudsz a legjobban! Egy szebb világot akarsz építeni, segíteni az embereken, állatokon, mindenkin! Életelveid páratlanok! Csodálatos elképzeléseid vannak. Másoknak szentelnéd az életed, mert mások boldogsága a saját boldogságod. Ezt mondtad! És, most mégsem vagy hajlandó lemondani róla, másokért… Ne érts félre, nem kérem, hogy mondj le értem bármiről is! De NE hazudj magadnak!

-         Bár tudnálak önzetlenül szeretni, hogy cserébe nem várok semmit, se szeretet, se semmit. De Én is csak egy ember vagyok.

-         Ne bújj e mögé! Ennél Te sokkal több vagy!

Folytatás később….