Hanyag Smethi

Kissé elhanyagoltam oldalt, de szerintem senki se olvassa, úgyhogy teljesen mindegy. Most is csak magamba beszélek/írok. Höhö
Tartom az elméletem a felválalással kapcsolatban..., de azóta változott egy s más. Jelenleg olyan országban élünk, ahol a gyűlölet uralkodik. Már úton van a segítség, van még remény a békére.

Coming Out!

Egyik barátnőm visszavonult. Kitörölte magát Angyalkákról, de még így is megtudta az anyja. Sőt feltörte az e-mail fiókját is. Tényleg ennyire kéne bujkálnunk a szülők elől? Habár megértem szegénykémet, nem könnyű ebben a világban. De egyszer úgyis el kell mondania. De ez már a jövő. Sok szerencsét Lau!

Ilyen világban élünk?

Amikor nagyon rossz kedvem van, felszoktam menni chatre. Szeretek ismerkedni, és az új emberek lekötik a figyelmem. Azonban tegnap kitiltottak a "Lányok egymást közt" szobából, csak mert nem vagyok 18 éves még. Ilyen világban élünk? Ha nem felelsz meg az elvárásoknak, akkor kiközösítenek? Te mit éreznél ha csak azért mert pl: barna a hajad, nem engednének be egy meleg bárba. Felháborodnál nem? És elég szarul is esne.
Az emberek kegyetlenek, egymással szemben is, lehetsz a jó vagy a rossz oldalon is, mindig lesz aki bánt. Mindegy melyik közösségbe tartozol. Nem sértődtem meg, meg nem csinálok a bolhából elefántot, csak nem gondoltam, hogy egy hasonló érzésekkel rendelkező ember ilyen is lehet.

Igaz vagy nem?

Egyik nap, összefutottam rég nem látott barátnőmmel. Megkérdezte, hogy állok a pasikkal. Furcsa képet vágtam, majd közöltem, hogy áttérten a másik ösvényre. Nem értette. (Buszon voltunk, álltunk) Mondjuk úgy hogy melegen szeretem a kávét. Erre elmosolyodott. Sokat beszélgettünk. Aztán valami elgondolkodtatót mondott, mennyi meleg van, de egyet se látunk. Miért bujkálnak? Vajon hol vannak a melegek, és a leszbikusok? Vajon tényleg szégyenlik azt amik, vagy csak félnek a véleményektől?

Meddig tart még?

Hogy mi a legrosszabb az életben? Talán a magány. Most augusztusban ünneplem a függetlenségem évfordulóját. Miért? Miért vagyok egyedül? Talán a korom miatt, vagy talán mert senki nem ért meg. Vagy mert hidegen szeretem a kakaót, és melegen a teát. Vagy talán csak azért, mert nem szeretem a túrós buktát. Végül is már megszoktam a magányt. Szerintem ez baj, de ez van, ezt kell szeretni. Szerintem az emberek azért magányosak, mert sokáig vannak egyedül, és aztán már nehéz nekik új kapcsolatot létesíteni, vagy nehéz ellenállni a menekülés vágyának. Igazából rajtunk áll, hogy meddig hagyjuk magunkat a magány süllyesztőjébe. Valaki alapból egyedül van, valaki meg hiába keresi nem találja a párját. Vagy a párja nem találja őt.
Vajon meddig tart még?

UI: "Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."