Szakítás után

Szakítás után minden változik. A szebb napok még szebbnek tűnnek, a csókok és ölelések helyén plüssmaci fekszik mozdulatlanul és hagyja, hogy addig szorítsuk amíg erőnkből telik. 
Legtöbben a szakítást csalódásként éljük meg és ebből következik a "Nem kell senki, mindenki hagyjon békén!" szindróma. Még azokat is képesek vagyunk ilyenkor ellökni magunktól, akik csak megvigasztalni és szeretni akarnak. 
Azért csalódunk, mert ez a valaki, nem volt képes vagy nem volt hajlandó teljesíteni az álmainkat? Ráraktunk egy hatalmas terhet, és mosolyogva néztük végig, mint küszködik. Nem a párunk dolga boldoggá tenni, és küzdeni az álmainkért! Ez mindenkinek egyéni dolga! Sosem élhetjük más életét. 
Az ember társas lény. Egyedül csak a maga világában teljes, de ha valaki más világával együtt teljesedik ki az maga a csoda. De a párunk sosem teremtő és befogadó egyszerre. 
Vannak akik magukban keresik a hibát és ebbe egészen belebetegednek. "Mit rontottam el? A másik lány szebb és vékonyabb! Valami baj van velem?"  Az önbizalom hiányos szomorú emberek nem ragyognak. Amíg nem változtatnak a kisugárzásukon nem lesz békés boldog párkapcsolatuk. 
Miután vége lett a másfél éves kapcsolatomnak azzal az emberrel, akivel az egész életemet el tudtam képzelni, azt mondták, hogy egy szakítás olyan, mintha az illető meghalt volna. Időt kell hagynunk magunknak. Gyászoljuk meg a kapcsolatot. 
A szent könyv (JI-KING)  így szól: 
"Valami felbomlik benned-körülötted. Nem a te hibád.-ez a törvény. Lehet, hogy egy ideig jó volt, de lejárt az ideje. Mi a teendő? Hagyni kell! Ami túlhaladott, az se nem szép, se nem hasznos, se nem jó már. Azt hagyni kell elmúlni. Egy régi struktúra lebomlik azért, hogy helyet adjon az újnak. Hagyd, hogy ez a folyamat magától megtörténjen. Ne tégy se érte, se ellene semmit. Fejtsd le a helyzetről a látszatok "héját", tépd le magadról a régi, túlélt jelmezt. Nemcsak környezeted- te is változol! Benned is meghal s újjászületik valaki, aki nem óhajtja már a régi szerepet játszani. 
A múlton nem rágódni kell, hanem le kell zárni. "
Tehát sírhatunk, degeszre zabálhatjuk magunkat, sorozatok boldog mesevilágába menekülhetünk, éjszakánként szoríthatjuk plüssállatkáinkat, leihatjuk magunkat...mindeközben mindenkit, aki jó hozzánk ellökve magunktól könyöröghetünk egy kis figyelemért és szeretetért. 
Keresd a jót! Mit tanultál a kapcsolatból? S a tapasztalat tudása által legyél több, bölcsebb, kissé megfontoltabb. De ne hagyd magad elveszni sötét kis világban. Rakj rendet magadban. Most kezdődik az Élet! Kitartás Barátaim! A reménynek mindig van eredménye, még ha időbe is telik! 

Érzékenyebb Én

Ahogy telnek az évek, egyre több embertől hallom vissza, hogy érzékeny lettem. Túlságosan megőrölt volna az Élet, vagy már nem hat a leszarom tabletta? Elfáradtam volna, vagy csak komolyabban veszem az emberi kapcsolataimat, mint azok valójában csak néhány nevetés meg "Mizujs? Semmi."? 
Nem érzem magam gyengének. Megváltoztam? Úgy, hogy észre se vettem. Vannak dolgok, amik már nem igazán tudnak meghatni, könnyebben mondok NEM-et, és fordítok hátat. Fontosabb lett az, hogy ne érezzem magam felesleges szarnak, mint másokért küzdjek. 
Igen, azt hiszem, kevesebbet időzök azon, hogy elgondolkozok, hogyan is kéne lereagálnom egy bizonyos dolgot, mint pl amikor valaki megbánt. Nincs időm erre...mások miatt szenvedni. És, ha emiatt érzékenyebb lettem, legyen. Nem jelenti azt, hogy hisztis lennék, vagy folyton megsértődök minden apróságon. Csak már nem érdekelnek ezek a játékok. 

Varázsember

Megsajnált az Isten, gondoltam, mikor betoppant az életemben egy Varázsember. Azért hívom így, mert a nem ismerem, ő sem engem. Mégis akkor és azt mondta, amire épp szükségem volt. Konkrét volt, de ha bornak határoznám meg (Így Tokajról hazaérve.) akkor félszáraznak tippelném. Édes, de a tapasztalati elkeserítik. Ismeretlenül ígért nekem szeretet. Én meg csak ámultam, csak bámultam rajta, hogy létezik ilyen ember. A saját ínyem szerint kevert jóság és keserűség, szeretet és harag, béke és lázadás. Az mondta, hogy olyan vagyok, mint Ő. Még második beszélgetésre is túl sok volt a közös vonás. 
Mintha csak megtáncoltatta volna a lelkem egy forgószél, jött s már ment is tovább. Még mindig szeretem az Én kis csodámat, hiába gyötörtük fél éven át egymást, az összetört szív nem enged. És még mindig olyan érzés fog el, ha rá gondolok, hogy ez egy boldog gyötrődés. 
Még gyászolok. Nem rendezhetek bált. Köszönök mindent!

My illusion, my mistake

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni! " ---Holiday film

Nem a párom dolga boldoggá tenni!

Nemrégiben megtanultam egy nagyon fontos dolgot, amit most szeretnék veletek is megosztani. Katie Bryon döbbentett rá a négy kérdéses munka kapcsán. 
Nem kellene párkapcsolatunktól várni boldogságunkat és sikereinket. Ahogy Ő mondta a pasi csak a bónusz. Kissé furán hangozhat elsőre. De sosem az a fontos, hogy a másik jól érezze magát és ezért folyton a kedvére teszünk, aztán várnánk valami viszonzást cserébe, ami gyakran elmarad. Ezért bántjuk párunkat, de legfőképp magunkat. Az nem önzőség, ha a saját életedben saját magad a legfontosabb. Abban az értelemben, hogy először magaddal legyen tökéletes kapcsolatod, önmagaddal legyél boldog, és csak érezd jól magad. Ehhez nem kell másik energiáját szívni pióca módra. A párkapcsolat legyen a cseresznye a torta tetején. Mióta így próbálom látni a dolgokat, nem sírok és nem bántom magam. Nem gondolom azt, hogy szánalmas vagyok, amiért mindent megteszek páromért amit csak tudok, és nem várom a jutalom falatkát (szeretet), mint valami kiskutya. Nélküle kell boldognak és elégedettnek lennem, és mikor felhív, vagy magához húz, miközben puszit ad a buksimra, az olyan mint a hetedik mennyország. Nem az ő dolga boldoggá tenni! Ő csak a boldogságom boldogsága. :P