Imádom Steiner Kristófot!

Egy ideje már olvasom a blogját. És kezdem megismerni ezt az embert írásai alapján. Nagyon tetszenek a gondolatai, és a cselekedetei a világban. Számomra ő egy megváltó. És, hogy világot váltja e meg..., erre válaszolni nem tudok. De sok ember életét és gondolkozását viszont igen.
És miután kiolvastam a könyvét, ami majd november 6.án jelen meg, azután lesz időm elgondolkozni rajta, hogy tényleg, mit is ér az élet.
Személyesen nem ismerem Kristófot, de nagyon mély tiszteletet érzek iránta. Akik olvassák a blogját, tudják milyen ember ő valójában.
Azon is ellehet gondolkodni, hogy ahhoz képest, hogy ő egy nagy médiaarcnak számít, visszaírt nekem facebook-on, amiért le a kalap előtte (ismét).

Bár minden ember, olyan lenne, mint ő, vagy legalább megközelítené az ő gondolkozás menetét.

Még mindig nem tudom nem meghallani.

Ha még mindig nem veszem fel, amit a tudatlan heteroszexuálisok mondanak....
A halálunkat kívánják, miközben ők boldogan házasodnak, és családot alapítanak.
Ha nem hallom meg, ki fogja meghallani? És ha lesz gyereken, ő vajon meghallja e? És én vajon végig tudom e nézni, ahogy bántják a gyermekemet olyasmiért amiről nem tehet. Hogy a szülei leszbikusok. És eltudom e viselni majd a tudatot, hogy nagy szenvedések között nőjön fel?
Nem azért rí a szám mert nekem fáj, amit mások mondanak, és tesznek velünk. Nem azért rí a szám, mert nem tudok kussolva nyugiba ülni, és várni a csodát. Gyerek vagyok. Egyszer mindenki volt az, és még az új generációban is lesznek. Nem csak magamért harcolok, hanem egy nagy közösségért, és a jövőnkért. És a további generációk jövőjéért.
Nem tehetek mást, néhány plakáton, szórólapon, és ifjúsági lapokban megjelenő cikken kívül. De legalább teszek valamit. És nem várom a csodát.
Nem mártírkodom, vagy tartom magam többnek, bármely más embernél. De ha szidják a közösségem, engem is. És ezt pedig nem tűröm el senkinek. Lehet az a homofób 14 éves vagy 45 éves. Akkor is felfogok szólalni a homofób kijelentések ellen.

Szarság

Holnap lesz gólyaavató. Alig várom... :S
Senki nem szereti beismerni, hogy vesztes. Talán most nekem, pont ez a legnehezebb. De hát így van. :) Egy pillanatra meginogtam a kötélen. És már nem is vagyok benne biztos, hogy folytatnom kellene az írást. Az egész értelmetlenné vált..., Én meg a nagy álmaim, meg a mese habbal....blabla.
Úgy látom remek hangulattal fogom tűrni a gólya-avatót. ........ Inkább nem mondok semmit.


Sziasztok.

BEFEJEZNI! - ITT AZ ÚJ HÓNAP!

Talán ideje lenne kikelni az ágyból, befejezni a depizést meg a nyavalygást, és végre el kellene kezdeni valamit tenni.
Vannak, akik nem így gondolják. Már nem számolom mennyi ideje próbálom kirángatni barátnőmet a depresszióból. Elszánja magát, és amikor végre megengedi, hogy segítsek...időközben meggondolja magát, és kifogásokkal, buta magyarázatokkal próbálja kielégíteni kíváncsiságomat.
Lehet úgy érzi, hogy neki csak az én figyelmemre van szüksége. És ha végre kigyógyulna, nem foglalkoznék annyit vele, mint most. Én minden tőlem telhetőt megtettem. Most rajta a sor, hogy valamit visszaadjon, és felmutasson.

Viszont azoknak, akiknek sikerült kiemelniük a "nagy" seggüket az ágyból...
Sportoljatok minél többet. Nem kell feltétlen futni, egy jó nagy sétával is sokat elérhetsz, ha ezt rendszeresen teszed. Figyelj a táplálkozásra is! És ne pusztítsd a szervezeted mindenféle szarral. Hidd el a szervezeted hálás lesz, sokkal több energiád lesz, nem csak a munkahelyen/iskolában, hanem az ágyban is.
Szóval ha magadért nem is, de a párodért mindenféleképp! :)

Jó mozgást!

Cupp mindenkinek.

a NAGY kérdés

Irány vissza a pokol kegyeletes világába. 16:50kor indul a csodabusz. Tanulságos hétvége volt. Nem történt semmi, mint mindig. Nem tanultam semmit, szokásomhoz híven, de olyan jó érzés minden pénteken egy nagy adag könyvet hazacipelni. Legalább a szándék megvolt, hogy tanulok.

Van egy fontos kérdésem..., hogy belemenjek e még egyszer egy felnőttel, és esetlegesen meg is szívjam? Vagy ne menjek bele, és marad ami eddig volt?

Egyet tudok csak. Még egyszer nem akarom megszívni.

Üdv mindenkinek otthonról...