Bulizni kéne!

Az a helyzet, hogy szívesen elmennék már bulizni, kicsit kiengedni a gőzt. Heterok közé nem szívesen megyek, és a "bandám" akikkel voltam párszor meleg bárba...Nos lényeg, hogy most nem csatlakozhatok hozzájuk. És mivel korhatár van...kopp.
Mindent összefoglalva nem mehetek bulizni. Idősebbnek nézek ki élőbe, de nem szeretnék beégni az éjszaka közepén, hogy nem engednek be....
Arra gondoltam lehet csinálok egy klub féleséget. Házibulit 14-25 évesig mondjuk..., rengetek hálószoba van ha szükség lenne rájuk:D
Ilyesmiken töröm a fejem. De ahhoz, hogy összejöjjön egy összejáró kis társaság..., hááááát nem is tudom...
Ez csak egy elmélet. De kurva jó lenne. Mert lehetőséget kapnának azok is, akik máshol nem kapnak. :)
Majd még gondolkodom....

Továbbiiiiiiii széééééééép napóóóóóóóót!!!!!! ;)

Vicces

Vicces, hogy pont ezt a témát választottam erre a hétre. Pedig egyáltalán nem vagyok nyugodt az utóbbi időkben. Beborít a stressz. Naponta 6 szál cigi, durvának számít egy nem dohányostól. Plusz a sok nyugtató. Kezdem úgy érezni, hogy kicsinálom magam, de nem tudok mit tenni. Felborult az egyensúlyom. Feszengek, szorongok a saját otthonomban...
Szeretnék elnézést kérni előző dühkitörésemért, a "picsába mindennel" dologért. Habár nem fogom kitörölni a bejegyzést. Igen mostanában ilyen állapotok mennek le a fejembe...
Ez van. Csak már meguntam, hogy játszadoznak velem a nők, meg hazudoznak. De ha van valaki aki nem használja ki kis zöldfülű hiszékenységemet, az szóljon! :)

További szép estét mindenkinek!

........................

A picsába a szerelemmel, meg az összes szarral!!! A picsába a társkereső oldalakkal!!! A picsába minden szarral!! Hagyjon mindenki békén a kurva életbe!!! Nem, köszönöm! Inkább maradok egyedül. :)

"Tanácsadás"?

Egyik nagyon jó barátnőm azt mondta, kezd az oldal átmenni tanácsadós izébe. Tény, hogy szívesen lettem volna pszichologikus, de nem igazán szeretek tanulni, szóval elvetettem az ötletet.
Igen szeretek tanácsokat adni, rávezetni embereket a helyes útra, vagy csak megmutatni azt. Egy időben sok barátom volt depis így hát valahogy hozzászoktam, hogy harcoljak másokért. Mármint a lelki békéjükért. Nem képzelem magam senkinél sem okosabbnak..., csak leírom milyen érzéseket éltem át, és , hogy "tanácsot" adjak, hogy mit hogy lehet kikerülni vagy kimászni belőle. Elolvasod, és vagy megfogadod vagy nem..., ez a saját döntésed. Mindenesetre én senkinek nem akarom megmondani, hogy mit csináljon, mert szabad ember vagy és azt csinálsz amit akarsz...
Höh remélem azért értelmezhető volt ez a maszlag valamennyire...

További szép napooooooot!

Álomvilág

Megálmodjuk az álmokat vagy bennük élünk? Ez a két dolog sűrűn találkozik, mégis óriási a különbség köztük. Álmok nélkül nem lehet élni. Akinek nincsenek álmai, vágyai… annak nincsenek tervei, annak nincsen életcélja, életkedve… és ebből jön a halál. De az álmodozással se kell túlzásba esni. Olyan célokat tűzz ki magad elé, amik megvalósíthatók, így nem érhet akkora csalódás.
Minden nap mosolyogva ébredsz, az iskolában is remekül érzed magad, sokat nevetsz, és hetedik óra után is nagy vigyorral mész haza. Ilyen NINCS! Talán csak ezt szeretnéd, hogy ilyen legyenek a minden napjaid. Beképzeled magadnak, eljátszod a többiek előtt, hogy minden nagyon rendbe van, közbe meg össze vagy omolva. Álomvilágba élsz. Veszélyes játék. Nem engeded, hogy segítsenek rajtad, mindenkit ellöksz magadtól. Fel kell ébredned! A világ nem tökéletes! És ne legyen mindegy! Először saját magadhoz kell őszintének lenned. Járj el szórakozni, túrázni, mozdulj ki otthonról. Ne hagyd, hogy felemésszen a képzeleted, mert nagyon nehezen fogsz tudni kimászni belőle. Mindenkinek vannak gondjai, ezt nem szégyen bevallani. Nem kell tökéletesnek lenned minden áron, nem kell megfelelned senkinek sem, csak saját magadnak. Hidd el megéri a valóságot választani. Annyi szép dolog van az életbe. Minden napnak megvan a maga szépsége, csak tudni kell látni. Ne csak nézd, lásd is! Nehéz mindig optimistán felfogni a dolgokat, de ez nem ok, hogy kitalálj magadnak egy álomvilágot. Tudj értékelni kis dolgokat, és egyszer, ha az élet megszán nagyon boldog leszel. Ne add fel! Ha hiszel magadba, bármire képes vagy! Tiéd lehet az egyik legnagyobb erő, csak annyi kell, hogy akard, és higgy benne.
Én például mindennél jobban szeretnék író lenni. Írni szinte mindig van kedvem, alkotni valamit, megvalósítanom az álmaimat. Ezzel csak az a baj, hogy ihlet az nincs legtöbbször. Megvallom, keményen meg kell dolgozni érte. Nem olyan könnyű ez. De próbálkozok, nem adom fel…, mert hiszek magamba, képes vagyok rá. Bárhogy is szeretném, ezt nem tudom siettetni. Türelmesnek kell lennem, de ha igazán akarom, akkor biztos sikerülni fog…, ha meg nem, az se baj, öreg koromra lesz mit olvasnom.